Önismétlő és melodramatikus lett a könyv utolsó harmada-negyede. Sajnáltam nagyon, mert amúgy szépen keverte az ökologiai-érzékenyítő családregényt a Önismétlő és melodramatikus lett a könyv utolsó harmada-negyede. Sajnáltam nagyon, mert amúgy szépen keverte az ökologiai-érzékenyítő családregényt a romantikus krimitörténettel. Maradjunk abban, hogy a szerző Az utolsó vándorlás című regénye, ami ennél sokkal elborultabb, messze sokkal jobban is sikerült szerintem....more
Annyira beleszerettem Borz és Szkunk kettősébe, annyira szórakoztatott, hogy elfojtott, ámde boldog üdvrivalgással csaptam le a folytatásra egy könyvtAnnyira beleszerettem Borz és Szkunk kettősébe, annyira szórakoztatott, hogy elfojtott, ámde boldog üdvrivalgással csaptam le a folytatásra egy könyvtárban. Sajnos ez már nem működött ugyanúgy, mint az első kötet. Ahogy kiléptünk a mese sajátrealitás-világából (view spoiler)[egy életrekelt dinoszaurusszal (hide spoiler)], a szöveg szétesett, a történet darabossá, idétlenné vált. Az utolsó fejezetekben aztán újra visszatalált ahhoz az eredeti hanghoz, amiért kiemelkedő tud lenni ez a meseköyv a többi közül. De általában is sokkal bizonytalanabbnak éreztem a kohéziót, mintha a szerző maga sem tudta volna, milyen történetet írjon két kis főhősének, akik már önmagukban is annyira jópofák, hogy ha csak arról olvasunk, hogyan reggeliznek meg vasárnap délelőtt, az már teljesen elég. Nekem elég lett volna ;)...more
Négy történet. A fülszöveg teljesen korrektül összefoglalja, hogy miről: "Magdinak dührohamai vannak, Áginak tízezer követője, Györgyi férjének politiNégy történet. A fülszöveg teljesen korrektül összefoglalja, hogy miről: "Magdinak dührohamai vannak, Áginak tízezer követője, Györgyi férjének politikai karrierje, Anikónak alig-alig íródó regénye." Mostanában sok kortárs magyar szerzőt olvastam és kezdenek kicsit összekeveredni, egyformásodni a fejemben, ami ugye nem jó jel. És már nem először fogalmazom meg magamban, hogy szép ez meg jó ez írástechnikailag, és érzem amikor ezt meg azt a gombot nyomogatja bennem, jaj de ügyesen csinálja, de úgy egészében a történetek, amiket elmesélnek gyakran teljesen érdektelenek. Illetve a szerzőnek nyilván fontos, amit közvetíteni akar, de valami hókuszpókusz mégiscsak kell ahhoz, hogy ez nekem is fontos legyen. Mán-Várhegyi Rékának van varázspálcája, csak néha leteszi és inkább kétkézzel gépel.
Az egyébként meglepett, hogy nem a blogger-influenszer és az nyűglődő író története fogott meg végül; sőt, szerintem azok voltak a gyengébbek. A dühős nő behúzott, az nagyon rendben volt, igencsak fel is lelkesedtem, hogy végre egy Puskás Panni színvonalú és erejű kötetbe botlottam megint. A feléhez érve azonban napokra le is tettem a könyvet csalódottságomban - ezt érte el nálam az influenszer. A mélyponton a harmadik novella, a politikusfeleség lendített tovább: ezt az írást éreztem a legeredetibbnek minden szempontból - emiatt fogok néhány év múlva is emlékezni erre a kötetre, és nem süllyed el a zavarosban, amit a kortársmagyarkispróza ülepített az emlékeimben....more
Ötletszerűen nyúltam ezért a könyvért, valami északira és különlegesre vágytam, és csak pislogok, hogy ez mennyire egy zseniális darab. LegszívesebbenÖtletszerűen nyúltam ezért a könyvért, valami északira és különlegesre vágytam, és csak pislogok, hogy ez mennyire egy zseniális darab. Legszívesebben elölről kezdeném és elolvasnám újra az egészet - pedig nagyon ritkán támad kedvem ilyesmihez.
Az első és legjobb párhuzam ami eszembe jutott, az Andrus Kivirähk Ördöngös idők című regénye, és nem csak azért mert úgy tűnik, a lappoknál is vannak krattok, csak máshogy hívják őket. Ez a regény kevésbé sötét és cinikus, mint az észt kollégáé, ellenben sokkal viccesebb és mágikusabb. Meg realistább is, hiszen megtanuljuk a szúnyog szájszervének hat komponensét és a csukák életciklusának éves lebontását egyaránt. A kelet-lappföldi mocsarak flóra- és fauna-ismertetésébe olyan szépen, bársonyosan csusszannak bele a tőzegmumusokról és szellemszajkókról szóló történetek, hogy néhány fejezet után egyszerűen már meg sem hökkenünk, csak elégedetten simulunk ebbe az abszurd, képtelen és mégis valahogy kényelmes világba.
Közben pedig ez egy szerelem története. Mondjuk ez egészen sokáig egyáltalán nem is derül ki.
Közben pedig a főhős, a csuka és az átok háromszögében egy nagyon komoly dologról szól ez a regény, ezt is szépen lassan kell felfedezni. Ez a lelki vonal, na ez nem vidám. De nekem nagyon tetszett, ahogy egy személyiség fejlődése, a szorongások, a bűntudat ebben az izzasztó, cuppogós, karmos, vijjogós allegóriacsomagban jutnak kifejezésre.
Olvasás után kicsit kattogtattam a neten: nézegettem képeket a regényben megidézett helyekről. Igazából az a fura, hogy halakon, madarakon, böglyökön és rémséges szőrös izéken kívül ember is él ezen a tájon......more
Alkatilag vonzódom az ilyen pszeudo-történelmi, mitológia-újramesélős könyvekhez, de az az igazság, hogy sok gagyiság születik ebben a műfajban. AzértAlkatilag vonzódom az ilyen pszeudo-történelmi, mitológia-újramesélős könyvekhez, de az az igazság, hogy sok gagyiság születik ebben a műfajban. Azért töretlenül próbálkozom, mert a Kirké és a Pénelopeia nagy kedvenceim lettek. Bár az Ezer hajó nem sodort semmilyen irodalmi katarzisba, hozta azt a színvonalat, amivel azért teljesen elégedett vagyok és ha adagokban is, de nagy kedvvel fogyasztottam a trójai háború női és sokszempontú újra-feldolgozását. Egy-két karakter egészen emlékezetessé fejlődött a fejemben, néhány mellékszereplőről és mellékszálról pedig sokat tanultam. Nagy kár, hogy gyakorlatilag mindenki, de tényleg mindenki, meghal a végén - válogatott kegyetlenségek és erőszak közepette.
Szándékolt epizodikussága, novellafüzér jellege ellenére szépen összeáll egy ív a könyv végére, ami kifejezetten érdekesen reflektál modern korunk klímaválság-polémiáira is. 4,5* a didaktikusság miatt, és ezt most inkább lefelé kerekítem....more
Ami az előnyére válik, az egyszerűsége, keresetlensége, a hétköznapi témái, egyúttal kissé unalmassá is teszik a kötetet. Az ilyen történetek körülvesAmi az előnyére válik, az egyszerűsége, keresetlensége, a hétköznapi témái, egyúttal kissé unalmassá is teszik a kötetet. Az ilyen történetek körülvesznek mindannyiunkat, és az olvasásaimban én mást keresek, nem a triviálisat és a hétköznapit. Szeretek kiszakadni, ezek a novellák pedig csak beragasztanak a jól ismert, hétköznapi szorongásokba. Cserébe meg se próbálnak felvillantani némi drámaiságot, nem is humorosak vagy frappánsak. Szóval olyan laposak. Rendben vannak nagyon, de laposak.
A kötet második felében találtam néhány érdekesebb darabot, illetve tetszett az a nagyon is tudatos megoldás, hogy egészen apró motívumok, ide-oda rejtve összekötötték az egymástól látszólag független írásokat. 3,5 csillag lenne, ha lehetne félcsillagot adni....more
A lehető legaktuálisabb, legforróbb témákat boncolgató sci-fi ez, sok filozofálással, ugyanakkor izgalmas csavarokkal és nagyon érdekes, egyedi karaktA lehető legaktuálisabb, legforróbb témákat boncolgató sci-fi ez, sok filozofálással, ugyanakkor izgalmas csavarokkal és nagyon érdekes, egyedi karakterekkel. Irodalmilag is teljesen megállja a helyét, jó tempóval, arányérzékkel, szép képekkel operál a szöveg. Nagyon élveztem az olvasást, kifejezetten rajongok az ilyen könyvekért!
Okosan és újszerűen közelít meg két témát, ami az ismételt és gyakran gyengébb minőségű feldolgozások miatt talán kezd elszürkülni az olvasók fejében, pedig nagyon fontosak: egyrészt a globális ökológiai problémákról van szó, másrészt a mesterséges intelligenciáról, és hogy az egyén és a társadalom hogy viszonyul, hogyan viszonyulhat egyáltalán ezekhez. A cselekmény több szálon fut, ezek egészen különböző hangulatúak és bár összetalálkoznak a fináléban, úgy éreztem nem ez az elsődleges céljuk, hanem hogy több nézőpontból világítsanak rá a folyamatokra. A közeljövőben járunk, pontosan meg nem határozott időpontban, vagyis egy olyan világban ami otthonos és ismerős az olvasónak, mégis pont annyira különbözik, hogy folyamatos rácsodálkozás élményt generáljon: gondolok itt az új államalakulatokra, váratlan politikai átrendeződésekre (pl. hogy egy magas piaci értékű technológiai vívmánynak köszönhetően a Tibeti Buddhista Köztársaság vezető nagyhatalommá avanzsál), illetve az olyan apróságokra, eszközökre, jelenségekre, amik most még nem léteznek, de azonnal elhinném egy szavahihető sajtóorgánumnak, hogy igazából már vannak (pl. az okulusz, a holonok, az abglanz, vagy a zseniális autoszerzetesek).
A magyar kiadással kapcsolatban két dolgot szeretnék kiemelni, egy szerencsétlen és egy szerencsés döntést. Az előbbi a főhős, a vietnámi kutatónő nevével kapcsolatos: bármilyen, ismétlem bármilyen tipográfiai trükk, vagy betűcsere jobb lett volna, mint az eredeti keresztnév megtartása. Ha az alany... Igen, itt a bökkenő, az ő neve Ha, és sokszor ő az alany a mondatban, na de vannak ugye a magyar feltételes mondatok, amik az azonos alakú kötőszóval kezdődnek. Nem túlzok, legalább százszor akasztott meg az olvasásban, hogy máshogy indítottam fejben az értelmezést, mint kellett volna, és vissza kellett ugranom a mondat elejére. Ezt muszáj lett volna orvosolni szerkesztésileg. A szerencsés döntés a magyar címmel kapcsolatos: ez sokkal kifejezőbb, mint az angol eredeti, szépen kapcsolódik a regény fő motívumához, ugyanakkor messze izgalmasabb is, mint a The Mountain in the Sea. Örülök, hogy ezt sikerült kitalálni és átvinni....more
Az első két kötet sokkal lineárisabb szerkezete után ez elég kaotikusnak hatott, kicsit ad hoc váltogatták egymást a helyszínek és valahogy egyiknek sAz első két kötet sokkal lineárisabb szerkezete után ez elég kaotikusnak hatott, kicsit ad hoc váltogatták egymást a helyszínek és valahogy egyiknek se sikerült olyan erős atmoszférát festeni, mint amivel korábban a Solomancia kényeztette az olvasót. Abban sem vagyok biztos, hogy Novik minden szálat kellőképpen kifejtett vagy elvarrt volna, de a majd 500 oldalas regény végére már igencsak belefáradtam ebbe a világba és nem szeretnék több figyelmet szentelni neki.
Viszont így, hogy szóródott a figyelmem és engedett a regény sodrása, észrevettem számos olyan hibát, ami valószínűleg a magyar fordítónak és a szerkesztőnek róható fel - ki tudja milyen arányban, de nekem egyre zavaróbb mértékben. Ilyenek talán az első két kötetben is tetten érhetők, de ott túlságosan élveztem a történetet, eszembe sem jutott kukacoskodni. Egyetlen példát kiragadva: szerepel a trilógiában egy varázslat, ami megtisztítja a varázslóiskola folyosóit és termeit az ártalmas lényektől, és ezt a magyar fordítás következetesen "halandó lángfalnak" nevezi. Na de miért hívnak egy szuperhatékony, pusztító fegyvert "halandónak"? A gyanakvás természetesen jogos. Utánanéztem az eredetiben, és a "wall of mortal flame" kifejezést sikerült így visszaadni. Jajj....more
Középső kötet a trilógiában, ami azt jelenti, hogy hozta az első kötet erényeit, kellőképpen bonyolította a cselekményt, mélyítette a karaktereket, ugKözépső kötet a trilógiában, ami azt jelenti, hogy hozta az első kötet erényeit, kellőképpen bonyolította a cselekményt, mélyítette a karaktereket, ugyanakkor kicsit rá is untam a végére a szűnni nem akaró szörnyűséges szörnydarabolásra. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy a történet eddigi, kulcsfontosságú helyszíne bizonyos értelemben ellehetetlenedett, mivel ez a "zárt intézmény" motívum is épp kezdett már kifáradni.
Érdekes fordulat zárta az eseménysort, ami természetesen arra készteti a kalandra vágyó olvasót, hogy azonnal felcsapja a harmadik kötetet. :) Szórakoztató irodalom műfajban szerintem ez egy remek sorozat, pont olyan amire a kikapcsolódáshoz szükségem van....more
Pont ilyesmit kerestem! Novik ifjúsági fantasyje végre tényleg betalált nálam, nagyon élveztem ezt a könyvet: beszippantott, kikapcsolt, szórakoztatotPont ilyesmit kerestem! Novik ifjúsági fantasyje végre tényleg betalált nálam, nagyon élveztem ezt a könyvet: beszippantott, kikapcsolt, szórakoztatott.
Képzeljetek el egy olyan Harry Potter újragondolást, amiben csak Mardekár-ház van a Roxfortban. Na jó, ez így erős csúsztatás, de végül is arról van szó, hogy egy olyan sötét varázslóiskolában vagyunk, ahol az elejétől fogva mindenki tökéletesen tisztában van elhalálozási esélyeinek rendkívül magas százalékával és a tanulók minden egyes percét a túlélés érdekében tett lépések, stratégiák, szövetségek, hárítások határozzák meg, a tinihormonokra egyszerűen itt nincs idő és tér: a Solomancia világában a felnőttéválás egy rettenetes horror, nem csupán tipródás és szorongás, hanem egy végetnemérő harc a ránk éhező szörnyek ellen. Novik tudatosan és rendkívül szarkasztikusan játszik rá erre a morbid és erősen allegorikus HP-világra, és szerintem egy nagyon hiteles és humoros kamaszhangot szólaltat meg története elmeséléséhez. Tényleg régen szórakoztam ilyen önfeledten egy regény olvasása közben, azonnal kérem szépen a folytatást! :)...more
Piia Leino előző regénye nagyságrendileg jobban tetszett. Ez itt most egy igazi zsánerregény, mármint a műfaj szórakoztató oldaláról megközelítve, egyPiia Leino előző regénye nagyságrendileg jobban tetszett. Ez itt most egy igazi zsánerregény, mármint a műfaj szórakoztató oldaláról megközelítve, egy lightos techno-thriller. A sci-fisége is kissé erőltetett: egyrészt furcsának hat, hogy bár papíron 2045-ben játszódik a regény, minden (pop)-kulturális utalása a század első évtizedeire vonatkozik, vagyis napjainkra, másrészt a rejtély esszenciáját képző mesterséges intelligencia motívum elképesztően naív, már-már esetlen kidolgozást kapott. Általában sem vagyok elégedett az információs társadalomról való filozofikus fejtegetései színvonalával.
A cselekményről nem mondanám hogy sodró, de azért kellemesen csörgedezik. Kifejezetten tetszettek a kis betétsztorik, amik megtörték a fő cselekményszál naplózós-nyomozós, sokszor kiszámítható menetét. Ha jobban belegondolok, a klasszikus krimik kedvelői valószínűleg sokkal több örömüket lelik majd ebben a történetben, mint én.
Megjegyzés a magyar kiadáshoz: Egészen remek, hogy a könyv végén egy-egy oldal erejéig helyet kapott mind a szerző, mind a műfordító rövid bemutatása. Nagyon jó eljárás ez és gondolom a szerkesztőnek köszönhető. Ugyanez a szerkesztő viszont tényleg nem volt tudatában hogy ennek a finn szerzőnek ez a második magyarul megjelent könyve?? Utalnak ugyanis a kérdéses regényre, de szabad fordításban adják meg a magyar címét (Mennyország), függetlenül a 2021-es Scolar kiadós kötettől (Ég). ...more
Loading...
