Ugrás a tartalomhoz

Svib

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Svib
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségCista Provo
Jogállásfalu
Irányítószám21256
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség323 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság595 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 30′, k. h. 16° 57′43.500000°N 16.950000°EKoordináták: é. sz. 43° 30′, k. h. 16° 57′43.500000°N 16.950000°E
SablonWikidataSegítség

Svib falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Cista Provóhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Splittől légvonalban 42, közúton 59 km-re keletre, községközpontjától 6 km-re északra, a dalmáciai Zagora szívében, Imotska krajina nyugati részén, Cista Provo és Aržano között fekszik. A település magja egy kis mező körül, néhány településrésze pedig a környező fennsíkon található.

Története

[szerkesztés]

A térség már az ókorban lakott volt. Egy illír vár és egy történelem előtti halomsír is volt itt, mely azonban mára már egy útépítés következtében megsemmisült. A horvátok a 7. században települtek be erre a vidékre. Területe a középkorban a radobiljai plébánia része volt, melyhez a 19. század első feléig tartozott. A plébánia központja Katunin volt. A középkorban lakossága nem volt jelentős és főként állattartással foglalkozott. A török a 16. század elején foglalta el területét. A török uralomnak az 1718-ban megkötött pozsareváci béke vetett véget, ezután a térség visszakerült a Velencei Köztársaság uralma alá. Területére Hercegovinából érkeztek új lakosok, akik a mai lakosság elődei. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1849-ben a radobiljai plébániától érseki rendelettel az aržanói plébániához csatolták, ahová egészen 1918-ig tartozott. 1857-ben 498, 1910-ben 747 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam, majd a háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 430 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
498 533 510 534 650 747 794 772 886 912 916 998 837 907 641 430

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt régi plébániatemploma[4] 1747-ben épült. 1832-ben bővítették. Magasságát egy méterrel megemelték és apszist építettek hozzá. A templom előtt kőből épített oltár áll, mely a szabadtéri misék céljára szolgál. A homlokzat közepén hatágú rozetta látható, felette magasodik a harangtorony, amelyet három harang számára építettek. A templom két oltára braci kőből készült. A főoltáron Szent Antal régi szobra, a mellékoltáron a Szűzanya szobra látható.
  • Az új Nagyboldogasszony plébániatemplom 1974-ben épült Đena Hamzić tervei szerint. Az épület centrális alaprajzú, a homlokzat teljes hosszában fedett előcsarnokkal. Ennek a végében emelkedik az 1995-ben épített lapos tetejű karcsú harangtorony, tetején kereszttel. Felszentelését 1995. december 31-én végezte Ante Jurić érsek. Szűz Mária bronz szobra Stipe Sikirica munkája. A Mária mennybevételét ábrázoló festett üvegablak Frane Par munkája. A templomot betonból épített fal övezi.
  • Svibtől délre, a Cista Provo-Svib úttól 150 méterre, a Gradina-hegy tetején, meghatározó stratégiai helyen egy őskori erődített település maradványa található. A hely fekvése lehetővé tette a környező utak, kisebb karsztvölgyek és kutak ellenőrzését. A hegy fennsíkja szabálytalan ellipszis alaprajzú, melynek hossztengelye nyugat-keleti irányban van és körülbelül 5000 m2 területet foglal el. Minden oldalról kettős sánc védi. A fennmaradt külső sánc szélessége körülbelül 3-4 m, magassága körülbelül 1-2 m. A belső sánc szélessége 10-15 m, míg a magassága körülbelül 3-5 m. A fennsík felső része sziklás, míg külső része lapos és bokrokkal van benőve. Bár régészeti kutatást nem végeztek, a felszínén talált leletek ismeretében a bronz- és a vaskorra datálható. A hegytől északra két őskori halom is található.[5]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]