Ugrás a tartalomhoz

Lubenice

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Lubenice
Lubenice látképe
Lubenice látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségCres
Jogállásfalu
Irányítószám51557
Körzethívószám(+385) 051
Népesség
Teljes népesség6 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság378 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 53′ 13″, k. h. 14° 19′ 55″44.887000°N 14.332000°EKoordináták: é. sz. 44° 53′ 13″, k. h. 14° 19′ 55″44.887000°N 14.332000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Lubenice témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lubenice (olaszul: Lubenizze) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Creshez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Cres szigetének középső részén részén, Cres városától légvonalban 10 km-re délnyugatra, a sziget nyugati partjától 1 km-re meredek sziklán fekszik. A település szabálytalan kiterjedésű, nagyjából ovális alakú erős építésű házakkal. Két hosszirányú utcáját kis átjárók kötik össze. A keleti oldalon megmaradtak a középkori várfalak, valamint az északi és déli várkapu. A városias jelleget tükrözi a plébániatemplom harangtornya melletti loggia és a tér a közkúttal. A településen középkori kápolnák sora található, melyek Remete Szent Antal, Szent Jakab, Szent Mihály és Szent István vértanú tiszteletére vannak szentelve.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már négyezer éve folyamatosan élnek emberek. Ezt bizonyítják a környező bronz és vaskori halomsírok. Az ókorban Hibernitia jól megerősített és stratégiai fontosságú vára állt itt. Nevét valószínűleg az itt gyakran fújó fagyos szelekről kapta, melyek a dombon épült településeket jellemzik. Itt váltak kétfelé az Osor és Beli felé menő főutak. Abban az időben ez volt a Cres-sziget négy legfontosabb településének egyike, melyben valódi városi élet folyt. A domb lábánál egy jelentős villa rustica állt a hozzá tartozó mezőgazdasági területtel és kikötővel. Itt számos ókori lelet került elő (szarkofág, egyiptomi feliratok, amfórák, érmék, ékszerek stb.). A rómaiak után gótok, majd 553-tól a bizánci császár uralma alá tartozott. A horvátok 800 körül települtek itt le, azután velencei uralom következett. A középkorban a vár falait újjáépítették és plébánia székhelye lett.

A település a sziget többi részével együtt a 18. század végéig velencei, majd 1822-től osztrák uralom alatt állt. 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 147, 1910-ben 177 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszláviához került. 1991-ben az önálló horvát állam része lett. 2005-ben a horvát kulturális minisztérium Lubenicét az UNESCO világörökség részévé jelölte. 2011-ben 12 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
147 148 175 193 187 177 247 246 171 154 109 82 57 43 24 12

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemploma a 15. században épült. Harangtornyát 1791-ben építették, ma is uralja a falu képét.
  • Remete Szent Antal tiszteletére szentelt temploma a település legszebb egyházi épülete. A 15. században épült gótikus stílusban. Kiváló akusztikája miatt nyaranta hangversenyeket rendeznek benne.
  • A Szent Jakab templomot a 14. - 15. században építették.
  • Az északi várkapu után a temetőben áll a Szent István kápolna a 17. – 18. századból.
  • Szent Mihály-kápolna[4] egy egyhajós épület, félköríves apszissal, csúcsíves gótikus boltozattal. A belső térben falfestmények nyomai látszanak, valamint fennmaradt az eredeti kőburkolat is. A csúcsíves portál minőségi kivitelezésű, szépen faragott kövekből készült. A kápolnát eredetileg pala borította, amelynek maradványai még mindig láthatók az apszison.
  • A lubenicei plébániaház[5] több fázisban épült és bővített épületegyüttes. Alapvetően L alaprajzú háromszintes épület északi egyemeletes melléképülettel és terasszal, valamint 19. századi víztározóval. A keleti fal teljes egészében a középkori városfalon található. Az épületen belül számos elfalazott nyílás látható, amelyek az idők során bekövetkezett jelentős változásokról tanúskodnak. A legtöbb nyílás a későbarokk korra és a 19. századra utal. A plébániaház egyedülálló példája a Cres-Lošinj szigetcsoport nagy értékű városi jellegű építészetének.
  • A település alatt található a Žanja-öböl kék barlangjával. A barlang húsz méterrel van a vízszint alatt, különleges csemege a búvárok számára.
  • Itt található a horvát tengerpart egyik legszebb, bár nehezen megközelíthető strandja a kavicsos Sveti Ivan strand. A strandra mintegy 300 méteres meredek sziklás út vezet le a településtől.

Lubenice legendája

[szerkesztés]

A településről szóló legenda szerint réges rég élt Osoron egy király, akinek a lánya azon a helyen ahol ma a település áll beleszeretett egy ifjúba. A király ellenezte ezt és elűzte őt, ő pedig szerelmével ezen a dombon telepedett le. Mivel az ifjút Ljubicának hívták róla a település is a Ljubenice nevet kapta. Később az olaszok a nevet kissé megváltoztatták, mivel nem tudták kimondani, így kapta a mai Lubenice nevet.

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Lubenice
A Wikimédia Commons tartalmaz Lubenice témájú médiaállományokat.