Gorizia

Gorizia (Gorica)
Gorizia címere Gorizia zászlaja
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Friuli-Venezia Giulia
Megye	Gorizia (GO)
Védőszent	Hilarius of Aquileia
Irányítószám	34170
Körzethívószám	0481
Forgalmi rendszám	GO
Testvérvárosok	Lista Zalaegerszeg Linz Kielce Lienz Sassari Venlo Klagenfurt am Wörthersee (1965–)
Népesség
Teljes népesség	33 506 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	815,03 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	84 m
Terület	41,11 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 56′ 07″, k. h. 13° 37′ 10″45.9352, 13.619345.935200°N 13.619300°EKoordináták: é. sz. 45° 56′ 07″, k. h. 13° 37′ 10″45.9352, 13.619345.935200°N 13.619300°E
Elhelyezkedése Gorizia térképén
Gorizia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gorizia témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gorizia (szlovénül Gorica, németül Görz, friuliul Gurize) egy kisváros Olaszországban.Gorizia megye székhelye, helyi jelentőségű ipari, kereskedelmi és turistaközpont.

Az Alpok lábánál, Északkelet-Olaszországban közvetlenül a szlovén–olasz határnál. A város az Isonzó és a Vipava folyók völgyének találkozásánál fekszik. A közelben találhatók a Collio-dombok, melyeken már régóta folyik a szőlőtermesztés és bortermelés.

A város éghajlatát a bóra befolyásolja, amelynek köszönhetően bár gyakori a hideg, hegyekről leáramló levegő, az év nagy részében mégis a mediterrán, enyhe éghajlat a jellemző.

A város elnevezése a szlovén gorica („kis hegy”) szóból ered.

A település a prehisztorikus időkben már létezett, a kis falu az Isonzó egyik gázlójára épült. Tőle nem messze feküdt az Aquileia és Emona (Ljubljana) közti kereskedelmi út, melyet a Római Birodalom fénykorában építettek meg. A település nevének első említése egy 1001. április 28-án lejegyzett oklevélen szerepel: „quae sclavonica lingua vocatur Goritia”. Az oklevél egy birtokadományozást tartalmaz, amely szerint III. Ottó német-római császár IV. Ravennai Giovanninak és a veriheni grófnak, Friuli Eppsteinnek adja át a földterületet. A 11. században a város két részből állt: kiépült egy kormányzói várnegyed, felsőváros, mely az adminisztratív teendőket végezte és a felsőváros körül kialakult az alsóváros, amely magából a faluból, lakónegyedből állt, így szerepe nagyrészt kereskedelmi jellegű volt.

A 16. században Gorizia megye a Habsburg Birodalom tartományává vált, a Belső-Ausztriához sorolt Görz és Gradisca grófság részeként, a mai Szlovénia nagy részével együtt. A 18. század közepére a városban már törvénykezési székhely működött, ekkortól indult el a város modernizálása, barokk épületek építése. A városban katedrálist építettek, zsinagóga épült, a század végére a település kulturálisan és etnikailag sokszínűvé vált. Bonaparte Napoléon hódításai nyomán – a schönbrunni béke rendelkezése értelmében – a város 1809-től a Francia Császársághoz került, az újonnan szervezett Illír tartományok részeként. 1813-ban, a hatodik koalíciós háborúban Ausztria visszafoglalta, majd 1815-ben a bécsi kongresszus döntése hivatalosan is a Habsburg Birodalomnak ítélte. A város az Illír Királyság része lett egészen 1849-ig, amikor is létrehozták az Osztrák Tengermellék (Küstenland) tartományt, amely a Habsburg Birodalom délnyugati részén húzódott az Isonzó völgyétől az Isztriai-félszigetig. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején Görz városát az „ausztriai Nizza” néven emlegették, köszönhetően annak, hogy a 19. század végére az osztrák arisztokrácia nyaralóhelyévé vált.

Az Olasz Királyság 1915. május 23-án hadat üzent korábbi szövetségesének, a Monarchiának, néhány nappal később már meg is jelentek az olasz csapatok a város térségében. Görz városa súlyos károkat szenvedett el az isonzói csaták során, többször is gazdát cserélt, a frontvonal közel két éven át a város közvetlen közelében húzódott. 1918-ban az olasz csapatok bevonultak a városba, majd a saint-germaini békeszerződés alapján is az Olasz Királyság kapta meg. Görz városa Gorizia néven Veneto tartomány része lett. 1927-ben Venezia Giulia(wd) tartományhoz került, melynek székhelye lett.

A második világháború alatt Gorizia Németország része lett, 1945-ig, amikor a szövetségesek szállták meg a területet, akik 1947-ig katonai kormányzást vezettek be, akkor került ismét Olaszországhoz, leszámítva néhány külső kerületet (Salcano, San Pietro), amelyeket Jugoszláviához csatoltak, így kialakult egy városon belüli nemzetközi határ. A régi vasútállomás egyik része Olaszországhoz, míg a másik része Jugoszláviához tartozott. 1948-ban a város elcsatolt keleti területein Josip Broz Tito építkezéseket kezdett, így kialakult egy önálló kisváros: Nova Gorica. Annak ellenére, hogy a határ Gorizia városban húzódott, nem beszélhettünk olyan helyzetről, mint az egykor szintén megosztott Berlin esetében, Jugoszlávia és Olaszország kapcsolata barátságos volt a második világháború utáni években. Jugoszlávia szétesése idején a tagköztársaságból elsőként kivált Szlovénia lett a továbbiakban határos a várossal. 1963-ban az Olaszországhoz tartozó területet betagolták az új Friuli-Venezia Giulia régióba, amelynek székhelyévé Triesztet tették meg. A Trieszt körüli vitatott területrészek helyzetét 1975-ben olasz–jugoszláv egyezményben véglegesítették.

2007. december 21-étől – Szlovéniának a schengeni egyezményhez történő csatlakozásával – a városon áthaladó határ elvesztette országokat elválasztó szerepét.

• A goriziai vár, melynek falait a középkorban építették, egykor adminisztratív és törvénykezési feladatokat látott el. A várban kápolna is található, amelyet Szent Bertalan tiszteletére építettek, és számos reneszánsz freskóval díszítettek.
• A katedrális, melyet a 14. században kezdtek el építeni az első világháború idején csaknem teljesen megsemmisült. A katedrális barokk stílusú, számos stukkóval díszítve.
• A legfontosabb templom Gorizia városában a Szent Ignác-templom, amelyet a jezsuiták építtettek 1680–1725 között. Az egyhajós templomot számos szobor díszíti, itt festette meg Szent Ignác dicsősége című freskóját Cristoph Tausch is.
• A Lantiari grófok házában egykor császárok és pápák is megszálltak.
• A vasútállomás és az előtte fekvő, a szlovén–olasz határ által középen kettészelt Európa tér.

• Környey István (1901–1988) orvos, ideggyógyász, az MTA tagja, a magyarországi idegsebészet úttörő alakja;
• Pálffy József (1904–1988) magyar földbirtokos, szolgabíró, főispán, országgyűlési képviselő;
• Carlo Rubbia (1934) Fizikai Nobel-díjas fizikus.

•  Magyarország, Zalaegerszeg

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Gorizia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.