Kuszma's Reviews > Az ehető nő
Az ehető nő
by
by
Tulajdonképpen egyetlen döntéshelyzetre felépített regény: mit kezd Marian azzal, hogy barátja, Peter megkezdi az ő fogyaszthatóvá tételét. Bepácolja, előfőzi, a jegyesség gesztusával nekiáll bemelegíteni a sütőt, hogy aztán a házasság aktusával létrehozza minden férfi álmát, a frissre, ropogósra sült asszonyt, amit aztán jó étvággyal bekebelezhet*. No most felmerülhet a kérdés, miszerint hogy lehet egyetlen döntéshelyzetre 460 oldalas regényt alapozni? Mert ugye a 460 oldal már túl van azon a lélektani határon, ahol a regényeket hajlamos vagyok "hosszúnak" nevezni.
Atwood módszerének kulcsa a kontrapontozás. Telehinti a szöveget olyan figurákkal, akik megvillantják a Marian előtt álló egyéb lehetőségeket. Ott vannak az irodai vénkisasszonyok, a nőtudatos lakótárs, Clara ipari léptékű gyerekszülésre alapozott házassága, no és persze Duncan, aki egyfajta alternatív kapcsolati formát kínál a Peterrel kialakítható konformista viszony helyett**. Ezek a szereplők (enyhe karikatúraszerűségükkel együtt) mind elevenek, megvan a maguk kis világa, amit a szövegbe installálva emelik annak becsét. Mert becses könyv ez: plasztikus, fullasztó, erős. Az ember nem azt gondolja, hogy "hm, kellemes bemutatkozás ez, egy leendő nagy író szárnypróbálgatása", hanem hogy "huh, hát hogy lehet már pályakezdéskor ilyen izmos szöveggel előjönni? így kibontani a kérdéseket, így rétegezni a mondanivalót, avagy, összegezve: így megírni egy nagyregényt?"
Hát, így lehet.
* Különben Peter eljárását illetően nekem nem is annyira a gasztronómia jutott eszembe mint analógia, hanem a lakberendezés. Hogy a férfi úgy kezeli Mariant, mint egy drága bútort vagy dísztárgyat, ami túl sokba kerül és túl sok helyet foglal ahhoz, hogy felelőtlenül megvásároljuk, de ha már letettük voksunkat a tranzakció mellett, elvárjuk, hogy az maradéktalanul betöltse funkcióját. Ha például egy kanapéról beszélünk, ne akarja állólámpává képezni magát, ha pedig falikárpitot választunk, az ne jelentse be az igényét, hogy ő mégis futószőnyegként képzeli el a jövőjét. Akárhogy is, Atwood gasztronómiai metaforája alkalmas arra, hogy ezt a kérdést kiélezze, és adjon neki egy provokatív felütést.
** Hajlamos vagyok tényként kezelni, hogy Marian viszonya Duncannal épp annyira életképtelen, mint Peter kapcsolati kannibalizmusa. Vagy tán még életképtelenebb. Ő ugyanis még időlegesen sem hajlandó színlelni, hogy Marian bármilyen szinten változást idézhetne elő benne, nyíltan másik bolygónak tartja, ami soha nem fog egy pályán mozogni vele. Való igaz, ez legalább őszinte hozzáállás, és az is biztos, hogy egy Duncannal lefolytatott viszony legalább nem lenne konform. De ezzel együtt ugyanúgy beteg viszony lenne. Ilyen értelemben nem is tekinthető alternatívának, sokkal inkább az egész ügy általános nehézségére utal.
Atwood módszerének kulcsa a kontrapontozás. Telehinti a szöveget olyan figurákkal, akik megvillantják a Marian előtt álló egyéb lehetőségeket. Ott vannak az irodai vénkisasszonyok, a nőtudatos lakótárs, Clara ipari léptékű gyerekszülésre alapozott házassága, no és persze Duncan, aki egyfajta alternatív kapcsolati formát kínál a Peterrel kialakítható konformista viszony helyett**. Ezek a szereplők (enyhe karikatúraszerűségükkel együtt) mind elevenek, megvan a maguk kis világa, amit a szövegbe installálva emelik annak becsét. Mert becses könyv ez: plasztikus, fullasztó, erős. Az ember nem azt gondolja, hogy "hm, kellemes bemutatkozás ez, egy leendő nagy író szárnypróbálgatása", hanem hogy "huh, hát hogy lehet már pályakezdéskor ilyen izmos szöveggel előjönni? így kibontani a kérdéseket, így rétegezni a mondanivalót, avagy, összegezve: így megírni egy nagyregényt?"
Hát, így lehet.
* Különben Peter eljárását illetően nekem nem is annyira a gasztronómia jutott eszembe mint analógia, hanem a lakberendezés. Hogy a férfi úgy kezeli Mariant, mint egy drága bútort vagy dísztárgyat, ami túl sokba kerül és túl sok helyet foglal ahhoz, hogy felelőtlenül megvásároljuk, de ha már letettük voksunkat a tranzakció mellett, elvárjuk, hogy az maradéktalanul betöltse funkcióját. Ha például egy kanapéról beszélünk, ne akarja állólámpává képezni magát, ha pedig falikárpitot választunk, az ne jelentse be az igényét, hogy ő mégis futószőnyegként képzeli el a jövőjét. Akárhogy is, Atwood gasztronómiai metaforája alkalmas arra, hogy ezt a kérdést kiélezze, és adjon neki egy provokatív felütést.
** Hajlamos vagyok tényként kezelni, hogy Marian viszonya Duncannal épp annyira életképtelen, mint Peter kapcsolati kannibalizmusa. Vagy tán még életképtelenebb. Ő ugyanis még időlegesen sem hajlandó színlelni, hogy Marian bármilyen szinten változást idézhetne elő benne, nyíltan másik bolygónak tartja, ami soha nem fog egy pályán mozogni vele. Való igaz, ez legalább őszinte hozzáállás, és az is biztos, hogy egy Duncannal lefolytatott viszony legalább nem lenne konform. De ezzel együtt ugyanúgy beteg viszony lenne. Ilyen értelemben nem is tekinthető alternatívának, sokkal inkább az egész ügy általános nehézségére utal.
Sign into Goodreads to see if any of your friends have read
Az ehető nő.
Sign In »
Reading Progress
Comments Showing 1-9 of 9 (9 new)
date
newest »
message 1:
by
Kuszma
(new)
-
rated it 4 stars
Aug 21, 2022 09:52PM
új értékelés
reply
|
flag
a "hogy lehet már pályakezdőként" kérdéshez: itt már szűk évtizede publikáló, díjazott költő volt, 4-5 kötettel a háta mögött, és pár év egyetemi angol irodalom oktatói gyakorlattal, nyilván ez nem garantál egy fasza nagyregényírói debütálást, de tuti segít :)
Dani wrote: "a "hogy lehet már pályakezdőként" kérdéshez: itt már szűk évtizede publikáló, díjazott költő volt, 4-5 kötettel a háta mögött, és pár év egyetemi angol irodalom oktatói gyakorlattal, nyilván ez nem..."
Persze, ez igaz, de mind több olyan költőt tudunk mondani, aki írt egy rossz regényt, mint olyat, aki nem. :) De amúgy jó észrevétel.
Persze, ez igaz, de mind több olyan költőt tudunk mondani, aki írt egy rossz regényt, mint olyat, aki nem. :) De amúgy jó észrevétel.
jó, hát Atwood nem az a mezei tehetség. egy kanadai barátom anno és sommásan úgy jellemezte, hogy "Kanada fő irodalmi exportcikke" :D
Dani wrote: "jó, hát Atwood nem az a mezei tehetség. egy kanadai barátom anno és sommásan úgy jellemezte, hogy "Kanada fő irodalmi exportcikke" :D"
A második helyen meg a juharszirup áll, harmadikon meg Alice Munro.
A második helyen meg a juharszirup áll, harmadikon meg Alice Munro.
az nem lehet, hogy a juharszirup közéjük furakodjon!
Kuszma wrote: "Dani wrote: "jó, hát Atwood nem az a mezei tehetség. egy kanadai barátom anno és sommásan úgy jellemezte, hogy "Kanada fő irodalmi exportcikke" :D"
A második helyen meg a juharszirup áll, harmadik..."
Kuszma wrote: "Dani wrote: "jó, hát Atwood nem az a mezei tehetség. egy kanadai barátom anno és sommásan úgy jellemezte, hogy "Kanada fő irodalmi exportcikke" :D"
A második helyen meg a juharszirup áll, harmadik..."
Dani wrote: "az nem lehet, hogy a juharszirup közéjük furakodjon!
Kuszma wrote: "Dani wrote: "jó, hát Atwood nem az a mezei tehetség. egy kanadai barátom anno és sommásan úgy jellemezte, hogy "Kanada fő iroda..."
Ha regényeket írna, simán beelőzné, de ugye a novellistákat nem annyira szeretik a konformista olvasók. Mert nekik a méret a lényeg.
Kuszma wrote: "Dani wrote: "jó, hát Atwood nem az a mezei tehetség. egy kanadai barátom anno és sommásan úgy jellemezte, hogy "Kanada fő iroda..."
Ha regényeket írna, simán beelőzné, de ugye a novellistákat nem annyira szeretik a konformista olvasók. Mert nekik a méret a lényeg.
Pfuj, micsoda fertő! Maradjunk akkor mégis a juharszirupnál :)
Pár éve volt valami nagynagy hóesés, amikor Atwood és Munro online beszélgettek, erről a YouTube-on is volt élő közvetítés, és tök jó volt látni őket együtt ::: a Goodreads nem engedi belinkelni, de a kikerestem, a címe "Live Hangout On Air with Alice Munro in Conversation with Margaret Atwood" és 2014-es.
Pár éve volt valami nagynagy hóesés, amikor Atwood és Munro online beszélgettek, erről a YouTube-on is volt élő közvetítés, és tök jó volt látni őket együtt ::: a Goodreads nem engedi belinkelni, de a kikerestem, a címe "Live Hangout On Air with Alice Munro in Conversation with Margaret Atwood" és 2014-es.