Oriente's Reviews > Amatka

Meg nem mondom mit olvastam már megint, de valami nagyon különlegeset.
Sokadszorra döbbenek rá, mennyire vágyom a szokatlant és a bizarrt, de persze irodalmilag minőségi csomagolásban, amolyan kozmikushorrorosan-szürreálisan előadva, amitől biztosan elpattan pár dolog a fejemben. Nos, az Amatka ilyen, a lehető legilyenebb, zsigerien is nyomasztó, de közben egy intellektuális sötét verem - hiába olvastam azóta mást, még mindig sistereg, zihál és kong bennem az egész. Mert a racionális értelmezési síkokat el tudom engedni, de azt a kegyetlen egzisztenciális vákuumot, ami a főhőst végleg önmagába zárja, nem igazán dolgoztam fel.
Nem mondom, hogy minden regény ilyen legyen, nem hiszem hogy jót tenne a mentális egészségemnek, de mondjuk minden tizedik, amit olvasok, feltétlenül!