Ugrás a tartalomhoz

Z-DNS

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Z-DNS szerkezete (A Z-DNA bejegyzése a Proteopedián)

A Z-DNS a DNS egyik kettőshélix-szerkezete. E szerkezet balos, vagyis a hélix balra fordul cikcakkos mintában, nem jobbra, mint a gyakoribb B-DNS és az A-DNS. A Z-DNS feltehetően az A- és B-DNS-hez hasonlóan biológiailag aktív.

Története

[szerkesztés]

A balra forgató DNS-t először Robert Wells és társai javasolták az inozin–citozin polimer szerkezetére.[1] „Fordított” körkörös dikroizmust észleltek e DNS-ekre, és ezt – helytelenül – a szálak balos egymásra fordulásának tekinteték. A Z- és a gyakoribb B-DNS kapcsolatát Pohl és Jovin mutatták ki,[2] akik kimutatták, hogy a poli(dG–dC) ultraibolya körkörös dikroizmusa 4 M-os NaCl-oldatban megfordult, és hogy a poli-d(I–C)·poli-d(I–C) szerkezete jobbra forgató D-DNS volt. Azt a feltételezést, hogy ez B-DNS-ről Z-DNS-re való átalakulás eredménye volt, az oldatok és a Z-DNS-kristályok Raman-spektrumának vizsgálata igazolta.[3] Ezután a „Z-DNS” kristályszerkezetét is közölték, mely az első egykristály-röntgenszerkezet volt DNS-részletről (a d(CG)3 önkomplementer DNS-hexameré). Erről kiderült, hogy ez balra forgató kettős hélix két antipárhuzamos lánccal, melyeket Watson–Crick-bázispárok tartottak össze. Ezt Andrew H. J. Wang, Alexander Rich és társai mutatták ki 1979-ben a MIT-nél.[4] A B–Z-DNS kapcsolat 2005-ös kristályosítása[5] lehetővé tette a Z-DNS sejtekben játszott szerepének jobb megismerését. Z-DNS-szakasz keletkezésekor B–Z kapcsolatoknak kell lenni a két végén, a genom többi részén lévő B-DNS-hez kapcsolva azt.

2007-ben a Z-DNS RNS-változatát, a Z-RNS-t is előállították, melyet az A-RNS balra forgatóvá alakított változataként írtak le.[6] Az A-ból Z-RNS-be való átmenetet azonban már 1984-ben leírták.[7]

Szerkezet

[szerkesztés]
Z-DNS-kötő doménhez kapcsolt B–Z kapcsolat a két kiemelt bázissal (forrás: PDB: 2ACJ)

A Z-DNS jelentősen eltér a jobbra forgató változatoktól. Gyakran a Z-DNS-t a B-DNS-sel hasonlítják össze a főbb különbségek illusztrálásához. A Z-DNS-hélix balra forgat, szerkezete két bázispáronként ismétlődik. A nagy és kis bemélyedések szélessége az A- és B-DNS-től eltérően kevéssé tér el. E szerkezet keletkezése általában kedvezőtlen, de bizonyos helyzetek elősegíthetik, például váltakozó purin-pirimidin sorozatok (különösen a poli(dGC)2), a negatív DNS-szupertekeredés, a magas sótartalom és bizonyos kationok (fiziológiás hőmérsékleten (37 °C) és 7,3–7,4-es pH-n). A Z-DNS B-DNS-hez kapcsolódhat egy bázispár kiemelésével.[8] A Z-DNS-konformáció tanulmányozása nehéz, mivel a kettős hélixben nem stabil. Ehelyett ez átmeneti szerkezet, melyet néha a biológiai aktivitás indukál, majd gyorsan eltűnik.[9]

Z-DNS-szerkezet előrejelzése

[szerkesztés]

Egy DNS-szekvencia Z-DNS-szerkezet-alkotásának valószínűsége előrejelezhető. A DNS B-ből Z-formába alakulásának valószínűségét jósló algoritmust, a ZHuntot P. Sing Ho írta 1984-ben a MIT-nél.[10] Később ezt Tracy Camp, P. Christoph Champ, Sandor Maurice és Jeffrey M. Vargason továbbfejlesztették genomszintű elemzésre (Ho a vezető vizsgáló).[11]

Z-DNS keletkezése B-DNS-ből

[szerkesztés]

A Z-DNS 1979-es felfedezése és kristályosítása óta nem ismert a B-DNS Z-DNS-sé alakulásának módja.[12] A B-DNS Z-DNS-sé alakulásának módja atomi szinten nem volt ismert, de 2010-ben számítógépes szimulációval igazolták a B→Z átalakulás korábban feltételezett összehangolt mechanizmusnál alacsonyabb aktivációs energiáját.[13] Ennek számítási bizonyítása után ez még kísérletileg is bizonyítandó a további igazoláshoz, Lee és társai cikkükben ezt írják: „A jelenlegi [számított] eredmény egymolekulás FRET (smFRET) kísérletekkel ellenőrizhető később”.[13] 2018-ban a B-DNS Z-DNS-sé való átalakulását smFRET-assay-kkel igazolták.[14] Ezt DNS-hez kötött donor és akceptor fluoreszcens festékek (fluoroforok) közti egymáshoz viszonyított intenzitás mérésével igazolták elektronátvitel közben.[15][16] A fluoroforok távolsága felhasználható a festékek helyzetének és a DNS változásainak mennyiségi elemzéséhez. Egy nagy affinitású Z-DNS-kötő fehérjét, a hZαADAR1-et[17] használtak különböző koncentrációban a B-DNS Z-DNS-sé alakulását.[14] Az smFRET-assay-k B* köztes állapotot mutattak, melyek a B-DNS-hez kötött hZαADAR1 növekedésekor stabilizálták azt.[14] Ez a nagy kapcsolati energia elkerülésére történik, így a B-DNS Z-DNS-sé tud alakulni nagy, zavaró energiaváltozás nélkül. Ez egybeesik Lee és társai munkájával, mely alapján a mechanizmus lépésenként történik, és célja a B-DNS Z-DNS-sé alakulásának aktivációs energiájának csökkentése.[13] A kötőfehérjék nem stabilizálják a Z-DNS-t keletkezése után, hanem csak a Z-DNS B* állapotból való kialakulását segítik, amelyet a nagy affinitású fehérjék B-DNS-hez kötődése alakít ki.[14]

Biológiai jelentősége

[szerkesztés]

A Z-DNS az I-es típusú interferonválaszokat szabályozza, ezt 3 ismert ritka örökletes betegség tanulmányaiban (dyschromatosis symmetrica hereditaria (OMIM 127400)), Aicardi–Goutières-szindróma (OMIM 615010) és kétoldali striatalis nekrózis/disztónia) erősítették meg. A haploid ADAR-transzkriptom lehetővé teszi a Zα-változatok betegséghez kapcsolását, ez alapján a genetikai információt a DNS-ben a szekvencia és az alak is kódolja.[18] Az I. típusú interferonválaszok rákban való szabályzását az is megalapozza, hogy egy tumortípus 40%-a az ADAR enzimtől függött.[19]

Korábbi tanulmányok a Z-DNS-t összekapcsolták az Alzheimer-kórral és a szisztémás lupus erythematosusszal. Ennek illusztrálására a hippocampusban lévő normál, közepesen és erősen érintett DNS-t vizsgáltak. Körkörös dikroizmussal kimutatták a Z-DNS jelenlétét az erősen érintett DNS-ben.[20] A tanulmány szerint a közepesen érintett DNS-ben voltak nagyobb B–Z köztes konformációjú DNS-részek. Ez azért fontos, mert ebből kiderült, hogy a B→Z-DNS átmenet függ az Alzheimer-kór állapotával.[20] Ezenkívül a Z-DNS összefügg a szisztémás lupus erythematosusszal (SLE) a természetes antitestek révén. Jelentős mennyiségű anti-Z-DNS antitest található SLE-s betegekben, más reumatoid betegségekben ezek nem voltak jelen.[21] Ezen antitestek két típusban fordulnak elő. Radioimmunassay-ben kimutatták, hogy egyikük a Z- és a denaturált DNS felszínén lévő bázisokkal, a másik csak a cikcakkos Z-DNS-vázzal reagál. Az Alzheimer-kórhoz hasonlóan a betegség állapotától függnek az antitestek, a legaktívabb SLE-szakaszokban van a legtöbb ilyen antitest.

Z-DNS a transzkripcióban

[szerkesztés]

A Z-DNS torziós feszültsége feltehetően csökken transzkripció során, és a negatív szupertekeredéssel függ össze.[5][22] Azonban míg a szupertekeredés a transzkripcióval és a replikációval is összefügg, a Z-DNS-keletkezés a transzkripció sebességével függ össze.[23]

A humán 22. kromoszóma tanulmányozása korrelációt mutatott a Z-DNS-képző részek és az I. magi faktor promoterei közt. Így egyes humán gének transzkripcióját a Z-DNS-képzés és az I. magi faktor aktivációja szabályozhatja.[11]

A promoterek előtti Z-DNS stimulálja a transzkripciót. A legnagyobb aktivitásnövekedés a promoterszekvencia után 3 fordulattal lévő Z-DNS esetén van jelen. Továbbá micrococcalis nukleáz-keresztkötéssel[24] a Z-DNS valószínűleg nem hoz létre nukleoszómát, mely gyakran a Z-DNS-szakasz előtt vagy után van. Ezért a Z-DNS feltehetően a nukleoszóma-elhelyezés határát kódolja. Mivel a nukleoszómák helye befolyásolja a transzkripciós faktorok kötését, a Z-DNS fetehetően a transzkripció sebességét szabályozza.[24]

Az RNS-polimerázhoz hasonlóan negatív szupertekeredéssel és aktív transzkripcióval létrehozott Z-DNS növeli a genetikai instabilitást, a promoterekhez közeli mutagenezis valószínűségét növelve.[25] Egy Escherichia colin végzett tanulmány szerint a deléciók spontán történnek a Z-DNS-alkotó szekvenciát tartalmazó plazmidrészeken.[26] Az emlőssejtekben az ilyen szekvenciák jelenléte nagy deléciókat okoz a kromoszomális kettősszál-törések miatt. Mindkét genetikai módosulás géntranszlokációkkal hozható összefüggésbe, melyek a rákok, például a leukémia és a limfóma esetén jellemzők, mivel a tumorsejtek törési helyei Z-DNS-alkotó szekvenciák körül vannak.[25] A baktériumplazmidok kisebb deléciói replikációs csúszást okoznak, míg az emlőssejtek nagyobb delécióit a nem homológ végösszeillesztés okozza, mely hibákra hajlamos.[25][26]

Az etídium-bromid Trypanosoma-fajokra gyakorolt mérgező hatását a kinetoplaszt-DNS Z-formává alakítása okozza. Ezt az interkalációja okozza, melyet a DNS-szerkezet lazulása követ, mely a DNS szétválását, Z-formává alakulását és a replikáció gátlását okozza.[27]

A Zα domén felfedezése

[szerkesztés]

Az első nagy affinitással Z-DNS-hez kapcsolódó domént az ADAR1-ben fedezték fel Alan Herbert módszerével.[28][29] Krisztallográfiai és NMR-tanulmányok megerősítették a biokémiai eredményeket, melyek szerint a domén nem szekvenciaspecifikusan kötődik Z-DNS-hez.[30][31][32] Hasonló doméneket fedeztek fel számos más fehérjében szekvenciahomológia révén.[29] A Zα domén azonosítása lehetővé tett más krisztallográfiai eredményeket, melyek a Z-RNS és a B–Z kapcsolat felismerését tették lehetővé. Feltehetően az ADAR1 Z-DNS-kötő doménje az új RNS szekvenciáját módosító enzimet aktív transzkripciós helyekre teheti.[33][34] A Zα, a Z-DNS és a Z-RNS genomvédelmi szerepe az Alu retroelemekkel szemben a dsRNS-sel szembeni nem specifikus immunválaszok szabályzásává fejlődött. A Zα-mutációk humán interferonopátiákatt, például Aicardi–Goutières-szindrómát okozhatnak.[35][18]Továbbá a Zα domének a stresszgranulákban is jelen lehetnek nem specifikus nukleinsavkötő képességük révén, és a különböző Zα domének eltérően kötődnek a Z-nukleinsavhoz, fontos lehetőségeket biztosítva a gyógyszerfejlesztésben.

A Z-DNS Vaccinia-E3L-hez kapcsolódásának következményei

[szerkesztés]

A Z-DNS intenzívebb kutatása során kiderült, hogy a Z-DNS Z-DNS-kötő fehérjékhez kapcsolódhat London-diszperziós erőkkel és hidrogénkötésekkel.[36] Az E3L gén terméke, az Vaccinia-E3L fehérje például Z-DNS-kötő, működése egy Z-DNS-kötő emlősfehérjéhez hasonló.[37][38] Az E3L nemcsak köt a Z-DNS-hez, hanem felhasználható a Vaccinia himlővírus virulenciájának méréséhez egerekben. A virulenciát meghatározó két fontos része az N- és a C-terminus. Az N-terminális szekvencia a Zα, más néven adenozin-deamináz z-α fehérjéhez hasonlít, míg a C-terminális kétszálú RNS-kötő részből áll.[37] Kim, Y. és társai által a Massachusettsi Műegyetemen végzett kutatások alapján az E3L fehérje N-terminusának Zα-ra való cseréje a vírus patogenitását kevéssé befolyásolta.[37] Ezzel szemben az összes Z-DNS-kötő aminosav eltávolítása a virulenciát csökkentette.[37] Ezek alapján a hasonló Z-DNS-kötő aminosavak a virulenciát meghatározó legfontosabb tényezők, a Z-DNS-kötésben részt nem vevő aminosavak kevéssé befolyásolják azt. Továbbá az E3L Vaccinia-vírust tartalmazó vakcinák általi Z-DNS-affinitás-csökkentése csökkenti a humán negatív reakciókat is a vírusra.[37]

Ezenkívül Alexander Rich és Jin-Ah Kwon kimutatták, hogy az E3L a humán IL-6, NF-AT és p53 transzaktivátora. Eredményeik alapján az E3L-tartalmú HeLa sejtekben a humán IL-6, NF-AT és p53 gének jobban kifejeződnek, és egyes Z-DNS-kötő aminosavak mutációi vagy deléciói ezt csökkentik.[36] A Tyr 48 és a Pro 63 mutációi e gének transzaktivációját csökkentik a hidrogénkötés eltűnése és az E3L és a Z-DNS közti London-diszperziós erők miatt.[36] Így ezen eredmények alapján a Z-DNS és a Z-DNS-kötő fehérjék kölcsönhatásának csökkenése csökkenti a virulenciát és a génexpressziót, megmutatva a Z-DNS és az E3L-kötő fehérje közti kötések szükségességét.

A leggyakoribb DNS-ek összehasonlítása

[szerkesztés]
Az A-, B- és Z-DNS oldal- és felülnézetből
Sárga pontok jelzik az A-, a B- és a Z-DNS tengelyét egy GC bázispárhoz viszonyítva
Geometria A-DNS B-DNS Z-DNS
Hélixállás jobbra forgat jobbra forgat balra forgat
Ismétlődő egység 1 bázispár 1 bázispár 2 bázispár
Forgás/bázispár 32,7° 34,3° 60°/2
Átlagos bp/fordulat 11 10 12
Bázispár-inklináció +19° −1,2° −9°
Tengelymenti emelkedés/bp 2,6 Å (0,26 nm) 3,4 Å (0,34 nm) 3,7 Å (0,37 nm)
Fordulatonkénti emelkedés 28,6 Å (2,86 nm) 35,7 Å (3,57 nm) 45,6 Å (4,56 nm)
Átlagos csavarodás +18° +16° 0°
Glikozilszög anti anti pirimidin: anti,

purin: szin

Nukleotidok foszfát-foszfát távolsága 5,9 Å 7,0 Å C: 5,7 Å, G: 6,1 Å
Cukorbemélyedés C3'-endo C2'-endo C: C2'-endo, G: C3'-endo
Átmérő 23 Å (2,3 nm) 20 Å (2,0 nm) 18 Å (1,8 nm)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ (1970) „Physical and enzymatic studies on poly d(I–C)·poly d(I–C), an unusual double-helical DNA”. Nature 228 (5277), 1166–1169. o. DOI:10.1038/2281166a0. PMID 4321098. 
  2. ↑ (1972) „Salt-induced co-operative conformational change of a synthetic DNA: equilibrium and kinetic studies with poly(dG-dC)”. Journal of Molecular Biology 67 (3), 375–396. o. DOI:10.1016/0022-2836(72)90457-3. PMID 5045303. 
  3. ↑ (1981) „High salt form of poly(dG–dC)·poly(dG–dC) is left handed Z-DNA: raman spectra of crystals and solutions”. Nucleic Acids Research 9 (20), 5443–5457. o. DOI:10.1093/nar/9.20.5443. PMID 7301594. PMC 327531. 
  4. ↑ (1979) „Molecular structure of a left-handed double helical DNA fragment at atomic resolution”. Nature 282 (5740), 680–686. o. DOI:10.1038/282680a0. PMID 514347. 
  5. ↑ a b (2005) „Crystal structure of a junction between B-DNA and Z-DNA reveals two extruded bases”. Nature 437 (7062), 1183–1186. o. DOI:10.1038/nature04088. PMID 16237447. 
  6. ↑ (2007) „A left-handed RNA double helix bound by the Zalpha domain of the RNA-editing enzyme ADAR1”. Structure 15 (4), 395–404. o. DOI:10.1016/j.str.2007.03.001. PMID 17437712. PMC 2082211. 
  7. ↑ (1984. október 1.) „'Z-RNA'—a left-handed RNA double helix”. Nature 311 (5986), 584–586. o. DOI:10.1038/311584a0. PMID 6482970. 
  8. ↑ (2010. május 1.) „Crystal structure of a junction between two Z-DNA helices”. Proceedings of the National Academy of Sciences 107 (20), 9088–9092. o. DOI:10.1073/pnas.1003182107. PMID 20439751. PMC 2889044. 
  9. ↑ (2006) „Reversible B/Z-DNA transition under the low salt condition and non-B-form poly(dA)poly(dT) selectivity by a cubane-like europium-l-aspartic acid complex”. Biophysical Journal 90 (9), 3203–3207. o. [2008. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1529/biophysj.105.078402. PMID 16473901. PMC 1432110. (Hozzáférés: 2023. október 25.) 
  10. ↑ (1986) „A computer aided thermodynamic approach for predicting the formation of Z-DNA in naturally occurring sequences”. EMBO Journal 5 (10), 2737–2744. o. DOI:10.1002/j.1460-2075.1986.tb04558.x. PMID 3780676. PMC 1167176. 
  11. ↑ a b (2004) „Distributions of Z-DNA and nuclear factor I in human chromosome 22: a model for coupled transcriptional regulation”. Nucleic Acids Research 32 (22), 6501–6510. o. DOI:10.1093/nar/gkh988. PMID 15598822. PMC 545456. 
  12. ↑ (1979. december 1.) „Molecular structure of a left-handed double helical DNA fragment at atomic resolution”. Nature 282 (5740), 680–686. o. DOI:10.1038/282680a0. ISSN 0028-0836. PMID 514347. 
  13. ↑ a b c (2010. augusztus 5.) „Transition between B-DNA and Z-DNA: Free Energy Landscape for the B−Z Junction Propagation”. The Journal of Physical Chemistry B 114 (30), 9872–9881. o. DOI:10.1021/jp103419t. ISSN 1520-6106. PMID 20666528. 
  14. ↑ a b c d (2018. március 23.) „Unveiling the pathway to Z-DNA in the protein-induced B–Z transition”. Nucleic Acids Research 46 (8), 4129–4137. o. DOI:10.1093/nar/gky200. ISSN 0305-1048. PMID 29584891. PMC 5934635. 
  15. ↑ (2013. június 3.) „Photobleaching Lifetimes of Cyanine Fluorophores Used for Single-Molecule Förster Resonance Energy Transfer in the Presence of Various Photoprotection Systems”. ChemBioChem 14 (9), 1075–1080. o. DOI:10.1002/cbic.201300030. ISSN 1439-4227. PMID 23733413. PMC 3871170. 
  16. ↑ Didenko, Vladimir V. (2001. november 1.). „DNA Probes Using Fluorescence Resonance Energy Transfer (FRET): Designs and Applications”. BioTechniques 31 (5), 1106–1121. o. DOI:10.2144/01315rv02. ISSN 0736-6205. PMID 11730017. PMC 1941713. 
  17. ↑ (1997. augusztus 5.) „A Z-DNA binding domain present in the human editing enzyme, double-stranded RNA adenosine deaminase”. Proceedings of the National Academy of Sciences 94 (16), 8421–8426. o. DOI:10.1073/pnas.94.16.8421. ISSN 0027-8424. PMID 9237992. PMC 22942. 
  18. ↑ a b Herbert, A. (2019). „Mendelian disease caused by variants affecting recognition of Z-DNA and Z-RNA by the Zα domain of the double-stranded RNA editing enzyme ADAR.”. European Journal of Human Genetics 8 (1), 114–117. o. DOI:10.1038/s41431-019-0458-6. PMID 31320745. PMC 6906422. 
  19. ↑ Herbert, A. (2019). „ADAR and Immune Silencing in Cancer.”. Trends in Cancer 5 (5), 272–282. o. DOI:10.1016/j.trecan.2019.03.004. PMID 31174840. 
  20. ↑ a b (2002) „First Evidence to Show the Topological Change of DNA from B-DNA to Z-DNA Conformation in the Hippocampus of Alzheimer's Brain”. NeuroMolecular Medicine 2 (3), 289–298. o. DOI:10.1385/nmm:2:3:289. ISSN 1535-1084. PMID 12622407. 
  21. ↑ (1983. február 1.) „Z-DNA-specific antibodies in human systemic lupus erythematosus.”. Journal of Clinical Investigation 71 (2), 314–321. o. DOI:10.1172/jci110771. ISSN 0021-9738. PMID 6822666. PMC 436869. 
  22. ↑ (2003) „Timeline: Z-DNA: the long road to biological function”. Nature Reviews Genetics 4 (7), 566–572. o. DOI:10.1038/nrg1115. PMID 12838348. 
  23. ↑ (1991) „Transcription is associated with Z-DNA formation in metabolically active permeabilized mammalian cell nuclei”. Proceedings of the National Academy of Sciences 88 (6), 2259–2263. o. DOI:10.1073/pnas.88.6.2259. PMID 2006166. PMC 51210. 
  24. ↑ a b (2007) „Characterization of Z-DNA as a nucleosome-boundary element in yeast Saccharomyces cerevisiae”. Proceedings of the National Academy of Sciences 104 (7), 2229–2234. o. DOI:10.1073/pnas.0611447104. PMID 17284586. PMC 1892989. 
  25. ↑ a b c (2006) „Z-DNA-forming sequences generate large-scale deletions in mammalian cells”. Proceedings of the National Academy of Sciences 108 (8), 2677–2682. o. DOI:10.1073/pnas.0511084103. PMID 16473937. PMC 1413824. 
  26. ↑ a b (1989) „Z-DNA-forming sequences are spontaneous deletion hot spots”. Proceedings of the National Academy of Sciences 86 (19), 7465–7469. o. DOI:10.1073/pnas.86.19.7465. PMID 2552445. PMC 298085. 
  27. ↑ (2010. december 1.) „The killing of African trypanosomes by ethidium bromide”. PLOS Pathogens 6 (12), e1001226. o. DOI:10.1371/journal.ppat.1001226. PMID 21187912. PMC 3002999. 
  28. ↑ (1993) „A method to identify and characterize Z-DNA binding proteins using a linear oligodeoxynucleotide”. Nucleic Acids Research 21 (11), 2669–2672. o. DOI:10.1093/nar/21.11.2669. PMID 8332463. PMC 309597. 
  29. ↑ a b (1997) „A Z-DNA binding domain present in the human editing enzyme, double-stranded RNA adenosine deaminase.”. Proceedings of the National Academy of Sciences 94 (16), 8421–8426. o. DOI:10.1073/pnas.94.16.8421. PMID 9237992. PMC 22942. 
  30. ↑ (1998) „The Zα domain from human ADAR1 binds to the Z-DNA conformer of many different sequences”. Nucleic Acids Research 26 (15), 2669–2672. o. DOI:10.1093/nar/26.15.3486. PMID 9671809. PMC 147729. 
  31. ↑ (1999) „Crystal structure of the Zα domain of the human editing enzyme ADAR1 bound to left-handed Z-DNA”. Science 284 (5421), 1841–1845. o. DOI:10.1126/science.284.5421.1841. PMID 10364558. 
  32. ↑ (1999) „The solution structure of the Zα domain of the human RNA editing enzyme ADAR1 reveals a prepositioned binding surface for Z-DNA”. Proceedings of the National Academy of Sciences 96 (22), 2465–2470. o. DOI:10.1073/pnas.96.22.12465. PMID 10535945. PMC 22950. 
  33. ↑ (2001) „The role of binding domains for dsRNA and Z-DNA in the in vivo editing of minimal substrates by ADAR1”. Proceedings of the National Academy of Sciences 98 (21), 12132–12137. o. DOI:10.1073/pnas.211419898. PMID 11593027. PMC 59780. 
  34. ↑ Halber, D.: Scientists observe biological activities of 'left-handed' DNA. MIT News Office, 1999. szeptember 11. (Hozzáférés: 2008. szeptember 29.)
  35. ↑ (2019) „Z-DNA and Z-RNA in human disease”. Communications Biology 2, 7. o. DOI:10.1038/s42003-018-0237-x. PMID 30729177. PMC 6323056. 
  36. ↑ a b c (2005. augusztus 26.) „Biological function of the vaccinia virus Z-DNA-binding protein E3L: Gene transactivation and antiapoptotic activity in HeLa cells”. Proceedings of the National Academy of Sciences 102 (36), 12759–12764. o. DOI:10.1073/pnas.0506011102. ISSN 0027-8424. PMID 16126896. PMC 1200295. 
  37. ↑ a b c d e (2003. május 30.) „A role for Z-DNA binding in vaccinia virus pathogenesis”. Proceedings of the National Academy of Sciences 100 (12), 6974–6979. o. DOI:10.1073/pnas.0431131100. ISSN 0027-8424. PMID 12777633. PMC 165815. 
  38. ↑ (2004. február 2.) „Evidence that vaccinia virulence factor E3L binds to Z-DNA in vivo: Implications for development of a therapy for poxvirus infection”. Proceedings of the National Academy of Sciences 101 (6), 1514–1518. o. DOI:10.1073/pnas.0308260100. ISSN 0027-8424. PMID 14757814. PMC 341766. 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Z-DNA című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Z-DNA
A Wikimédia Commons tartalmaz Z-DNS témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Z-DNS&oldid=27589074”