York City FC

York City
Csapatadatok
Teljes csapatnév	York City Football Club
Becenév	The Minstermen, Yorkies
Székhely	York, Anglia
Alapítva	1922
Klubszínek	piros, kék
Stadion	Bootham Crescent
Vezetőedző	Gary Mills
Elnök	Jason McGill
Bajnokság	Football League Two
Statisztika
Legtöbb mérkőzés	539, Barry Jackson
Legtöbb gól	143, Norman Wilkinson
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli
Hivatalos honlap
York City honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz York City témájú médiaállományokat.

A York City Football Club angol labdarúgócsapat. Székhelye Yorkban, Észak-Yorkshire-ben található. A klub jelenleg az angol ötödosztályban, azaz a National League-ben szerepel. Az 1922-ben alapított York City 1929-ben csatlakozott az Angol Labdarúgó Ligához. Története legnagyobb részét alacsonyabb osztályokban töltötte. Az 1970-es években két szezont töltöttek a másodosztályban, ennél magasabbra máig nem jutottak. A 2003/04-es szezon végén elvesztették ligatagságukat, azaz kiestek a negyedosztályból.

A York a kupákban rendre jobban szerepel, mint a bajnokságban, 1955-ben például az FA Kupa elődöntőjéig jutottak. A Ligakupa 1995/96-os kiírásában pedig 3-0-ra verték az Old Traffordon azt a Manchester Unitedet, mely az idény végén a bajnoki címet és az FA Kupa serlegét is elhódította.

A csapat a Yorkban található Bootham Crescent nevű stadionban játssza hazai meccseit. A körülbelül 9000 fő befogadására alkalmas létesítményt korábban Bootham Crescentnek hívták, jelenlegi nevét a Nestlével kötött szponzori megállapodás részeként kapta.

A York Cityt először 1908-ban alapították meg amatőr csapatként. Egyesek szerint azonban a klub már 1897-ben, a York and District League (a yorki területi bajnokság) létrejöttekor is megvolt.^[1] 1908-ban a csapat csatlakozott a Northern League-hez, de két évvel később ki is lépett, hogy részt vegyen a Yorkshire Combination, a Yorkshire League elődjének megalapításánál. 1912-ben vált profivá a gárda és belépett a Midland League-be, ahol három szezont töltöttek el és körülbelül a 10. hely körül mozogtak. Utolsó idényük az 1914/15-ös volt, majd 1917-ben, az első világháború alatt felbomlottak.^[2]

A klubot 1922-ben újra megalapították a régi csapat tagjai és ismét beléptek a Midland League-be.^[3][4] Itt hét szezont töltöttek el, az 1924/25-ös és az 1926/27-es idényekben hatodikként végeztek, ebben a bajnokságban ez volt a legjobb eredményük. 1929-ben szavazás útján felvételt nyertek az Angol Labdarúgó Liga harmadosztályának északi csoportjába, ahol egészen 1958-ig maradtak. A York legtöbbször a tabella alján végzett, de az 1952/53-as és az 1954/55-ös szezonban is a negyedik helyen zártak.

A kupákban sokkal jobban szerepeltek, hamar kiérdemelték az "óriásölő" jelzőt.^[5] Az 1937/38-as évadban harmadosztályú csapatként az élvonalbeli West Bromwich Albion TCt és Middlesbrough-t is kiejtették az FA Kupából. A negyeddöntőig jutottak, ahol a Huddersfield Townnal szemben estek ki újrajátszás után. A legjobb kupaszereplésüket az 1954/55-ös szezonban produkálták, amikor az FA Kupa elődöntőjéig jutottak. A menetelés során Arthur Bottom nyolc gólt szerzett és többek között a Stanley Matthewst is soraiban tudó Blackpoolt is kiejtették. Az elődöntőben a Newcastle United volt az ellenfelük. Az első meccs 1-1-es döntetlennel zárult, az újrajátszott találkozón viszont a City 2-0-ra kikapott.

1958-ban a York alapító tagja lett a negyedosztálynak, miután a harmadik vonal északi és déli csoportjából létrejött egy külön harmad- és negyedosztály. Nagyszerű szezont produkált a csapat és csak rosszabb gólkülönbsége miatt nem zárt másodikként.^[6] Harmadik helyen így is feljutottak a harmadosztályba, onnan azonban egy szezon után kiestek.^[7] Az 1964/65-ös idényben szintén harmadikként jutottak fel^[8] és ismét visszazuhantak egy szezon után.^[9] Hat év múlva a City ismét feljutott a harmadik vonalba^[10] a későbbi angol válogatott csatárnak, Phil Boyernek is köszönhetően. Ezután már sikerült is bent maradniuk,^[11] igaz, első két szezonjukban csak jobb gólkülönbségüknek köszönhetően.^[12]

Az 1973/74-es évadban vezették be a Labdarúgó Liga osztályaiban a "három feljutó, három kieső" rendszert. Ebben az idényben a remek játékot produkáló York harmadik helyezettként feljutott a másodosztályba. Első szezonjukban a 15. helyen végeztek, ami máig a legjobb helyezésük. Ugyanebben az idényben az Old Traffordon 46 802 néző látta, hogy 2-1-re kikaptak a Manchester Unitedtől, ez máig élő nézettségi klubrekord. A következő évadban már csak a 21. helyig jutottak, ami azt jelentette, hogy visszakerültek a harmadosztályba. Ezután a korábbi Manchester United-menedzser, Wilf McGuinness irányításával a negyedosztályig zuhantak. Az 1981/82-es szezonban 12 hazai meccsen képtelenek voltak nyerni, ami negatív klubrekord, ekkor ráadásul a ligán kívüli Altrincham verte ki őket az FA Kupából. Az 1983/84-es idényt bajnokként zárták a negyedosztályban 101 ponttal, amivel új rekordot állítottak fel a Labdarúgó Ligában.^[13] 1985 januárjában hatalmas meglepetésre hazai pályán 1-0-ra megverték az Arsenalt^[14] az FA Kupában Keith Houchen büntetőjével. Ezután a York a Liverpoolt is meglepte, a hazai pályán elért 1-1-es döntetlen után azonban az Anfield Roadon 7-0-s vereséget szenvedtek.

1993-ban a City ismét feljutott a harmadosztályba, miután a Wembley stadionban legyőzték a Crewe Alexandrát a rájátszás döntőjében.^[15] Az 1995/96-os évadban 4-3-as összesítéssel kiejtették a Manchester Unitedet a Ligakupából. Az első meccsen a York az Old Traffordon 3-0-ra verte a tartalékos Unitedet.^[16] A visszavágóra már erős csapattal érkeztek a manchesteriek, de így sem sikerült kivívniuk a továbbjutást. A következő idényben az Evertont sikerült kiejteniük.^[17] Az első meccs 1-1-gyel végződött, a visszavágón viszont 3-2-re nyert a City.

2001 decemberében az akkori elnök, Douglas Craig úgy döntött, 4,5 millió fontért eladja a csapatot és a stadiont, majd kiderült, ha 2002. április 1-jéig nem talál vevőt, a gárdát kizárják a Labdarúgó Ligából.^[18] Márciusban a B&Q Team versenyzője és tulajdonosa, John Batchelor felvásárolta a Yorkot,^[19] azt ígérte, új stadiont építtet, a szurkolói alapítványnak adja a részvények 24%-át és a szurkolókat is bevonja majd a döntésekbe. Ezek azonban csak ígéretek maradtak, 2003-ban ezért a szurkolói alapítvány átvette az irányítást.^[20][21]

A York a 2003/04-es szezonban képtelen volt nyerni utolsó 20 bajnokiján, ezért kiesett az ötödosztályba. 75 év után vesztették el ligatagságukat. 2004 novemberében a vezetőség menesztette az akkori menedzsert, Chris Brasst,^[22] akit Billy McEwan^[23] követett a kispadon. McEwannel 17. helyen végzett a City az ötödik vonalban.^[24] ezután egy nyolcadik hely következett,^[25] majd a rájátszást is sikerült kiharcolni, ahol kikaptak a Morecambe-tól.^[26] A 2007/08-as szezont gyengén kezdte a gárda, ezért McEwannek távoznia kellett,^[27] helyét asszisztense, Colin Walker vette át ideiglenesen.^[28] Vele 14. helyen végzett a csapat és bejutott az FA Trophy elődöntőjébe is. 2008 novemberben Walkernek is mennie kellett,^[29] helyére az ificsapat menedzsere, Neil Redfeam ült le, majd a vezetőség a Port Vale korábbi vezetőedzője, Martin Foyle mellett döntött.^[30]

A legelső mez.

A csapat játékosai a történelem során a legtöbbször vörös mezben és fehér nadrágban futballoztak, a klub legelső szezonjában (1922/23) azonban a mez gesztenyebarna, a nadrág fehér, a sportszár pedig fekete volt.^[31] Az 1930-as évek során több alkalommal csokoládébarna-krémszín csíkos mezben játszott a csapat, ezzel utalva a város édességgyárára. Ezt azonban később egy jellegzetes piros színű szerelésre cserélték. A hivatalos magyarázat szerint azért, mert sok, a korábbihoz hasonló mez volt abban az időben a bajnokságukban. 1974-ben, a másodosztályba való feljutás után a csapat szerelésének elejére került egy fehér "Y". Ezt a mezt "Y-fronts"-nak, azaz "Y-os elejű"-nek is becézték. 1978-ban visszatért az egyszínű vörös mez tengerészkék nadrággal.

2003 júniusában a York megegyezett a Nike-val,^[32] azóta ők gyártják a csapat mezeit. 2004-ben a színösszeállításból kikerült a tengerészkék és a fehér került a helyére. A 2008/09-es idényben a fehér színt a sötétkék váltotta fel.^[33] A 2007/08-as idényben egy harmadik számú szerelés is megjelent, világoskék mezzel és sportszárral, valamint gesztenyebarna nadrággal.^[34][35]

A York City eredeti címerén a yorki apátság és a város jelképeként szolgáló rózsa volt látható. Az 1970-es években egy Y alakú fehér logót használt a csapat. Ezt 1978-ig használta a csapat, az új címeren a Bootham Gát és két oroszlán volt látható, eredetileg az egész teljesen fehér volt, 1982-ben jelent meg a színes változata.

Amikor John Batchelor felvásárolta a klubot (2002), annak neve "York City Soccer Club"-ra változott, ez a címeren is megjelent. Batchelor távozása után visszatért a "Football Club" név, és új címert is szerettek volna a vezetők, ezért pályázatot írtak ki az egyik helyi újságban. A kiválasztott és máig használt logó néhány eleme hasonlít York címéréhez. Ezen is öt oroszlán látható, közülük négy tengerészkék és egy fehér Y-on helyezkedik el. Az Y két szára között található az ötödik, fehér színű oroszlán. A logó többi része piros.

Az első szponzor, melynek neve megjelent a City mezén, a Cussins & Light Ltd volt, mely 1982-től 1984-ig támogatta a csapatot. Ezt követte a Cameron's (1984–1985), a Hansa (1985–1990), a Flamingo Land (1990–1991), a Portakabin (1991–2001), az Evening Press (2001–2003) és a Phoenix Software (2003–2005. 2005-ben a CLP egy jól jövedelmező szponzori szerződést írt alá a csapattal.^[36]

1922 és 1932 között a York City a Fulfordgate-en játszotta hazai meccseit. Ezután a csapat megvásárolta a Bootham Crescentet,^[37] egy réig krikettstadiont és a körülötte lévő földterületet. Ez a létesítmény sokkal közelebb volt a vasútállomáshoz és a szurkolótábor többségéhez, mint a Fulfordgate. A York nem bontotta le a Bootham Crescentet, hanem futballstadionná alakította azt. Építtetett egy főlelátót és az egyik fölé tetőt emeltetett. A pályát 1932. augusztus 31-én nyitották meg. A legtöbb nézőt 1938 márciusában regisztrálták, akkor 28 123-an voltak kíváncsiak egy Huddersfield Town elleni meccsre.

A második világháborúban egy bomba közvetlenül a stadion mellett csapódott be, jelentősen megrongálva azt. A háború után aztán újjáépítették, ekkor még mindig nem volt tető a lelátó nagy része fölött. 1959-ben villanyvilágítás került a Bootham Crescentbe, melyet október 28-án egy Newcastle United elleni barátságos meccsen avattak fel.

Az 1980-as évek közepén a klub körülbelül 300 000 fontot költött a stadion felújítására. Anyagi forrásként az 1984/85-ös FA Kupa-menetelésből származó pénz szolgált. Ebben az idényben az Arsenallal és a Liverpoollalis összecsapott a York.

A felújítások során a vendégcsapatok kényelmét szolgáló helyiségek kerülték a főlelátó mögé, a bejárathoz forgósorompót szereltek és több ülőhelyet hoztak létre a Popular Standen, melynek köszönhetően 2883 ülőhelyre lehetett jegyet váltani a stadionban Összesen ekkor 13 185-en fértek el a Bootham Crescentben.

1994-ben csökkent a stadion befogadóképessége a Taylor-jelentés miatti átalakítások miatt, valamint a létesítmény egy részét a szurkolók kérésére családbaráttá alakították. 1995-ben a York 122 000 fontért új reflektorokat szereltetett fel, amik kétszer annyi fényt adnak, mint az előzőek és a liga minden elvárásának megfelelnek. Néhány ezer fontért egy csatornarendszer is került a pálya alá, ami jelentősen jobbá teszi a feltételeket télen. Az 1990-es évek végén saját víztornya is lett a stadionnak.

A York 2003-ban szeretett volna átköltözni a Huntington Stadiumba, de végül nem hagyták el a Bootham Crescentet, mivel kaptak egy 2 millió fontos kölcsönt a stadionok fejlesztésével foglalkozó Football Stadia Improvement Fundtól.^[38] 2005 januárjában egy szponzori szerződés részeként a stadion KitKat Crescentre keresztelték át.^[39] A létesítmény jelenleg 9196 néző befogatására alkalmas.

2004. február 4-én a York City vezetősége közleményt adott ki, mely szerint a csapat egy egyezség értelmében 2015-ig marad a Bootham Crescentben. 2007 februárjában a vezetőség kilátásba helyezte egy új stadion építését, mely a 2010-es évek elejére készülne el.^[40] Ez nemcsak a York otthonául szolgálna, de koncerteket is rendeznének benne.^[41]

A csapat új otthona hasonló lenne, mint a Dartford stadionja, a Princes Park, de több néző befogadására lenne alkalmas.

York City a viszonylag magas szurkolói támogatottságnak örvendő csapatok közé tartozik az ötödosztályban. A 2007/08-as szezonban átlagosan 2443 néző volt kíváncsi a hazai meccseikre.[42] A klubnak több szurkolói klubja[43] van Angliában, például a Harrogate Minstermen[44] vagy a Jorvik Reds, akik főként transzparenseikről ismernek. Ők már csak a klub által előre jóváhagyott zászlókkal, feliratokkal léphetnek be a stadionba.[45] York városában található a York Nomad Society[46] nevű huligáncsoport, melyet gyakran hoznak összefüggésbe a klubbal. Mint minden más profi klubnak, a York Citynek is vannak olyan szurkolói, akik korábbi viselkedésük miatt nem léphetnek be a KitKat Crescentbe.[47]

A csapat a hazai meccsekre ki szokott adni egy 44 oldalas meccsfüzetet "City Review" néven, melyet 3 fontért lehet megvásárolni. 2002 februárjában elindult egy független szurkolói magazin is "Ginner's Left Foot" címmel.^[48] A City kabalája egy oroszlán, melyet "Yorkie the Lion"-nak vagy egyszerűen "Yorkie"-nak hívnak. Főként arról ismert, hogy humoros műsort ad elő a nézőknek a meccsek előtt.^[49][50]

A gárda két fő riválisa a Hull City^[51] és a Scarborough. A Hull és a York közötti rangadókat a tigrisek és oroszlánok harcának is szokták nevezni, utalván a két csapat kabalaállatára. A két csapat rivalizálása mostanában nem túl intenzív, mivel rendszeresen más osztályokban indulnak. A City további riválisai még a Doncaster Rovers, a Hartlepool United, a Darlington és a Bury.

Barry Jackson tartja a pályára lépési rekordot a York Ciynél 539 lejátszott mérkőzéssel, mögötte Andy McMillan a második 492 találkozóval.^[52] Kapusként Tommy Forgan lépett a legtöbbször pályára a csapatban, ő 428 alkalommal védhette a York kapuját. A gólrekordot Norman Wilkinson tartja 143 találattal. A bajnokságokban (127) és az FA Kupában (16) is külön-külön ő tartja a rekordot.

A legnagyobb arányú győzelmét 1957-ben, a harmadosztály északi csoportjában aratta a csapat, amikor 91-re verte a Southportot. Legsúlyosabb vereségüket 1936-ban, a Chester City elleni 12-0-s meccsen szenvedték el.

1938. március 5-én 28 123 néző látogatott ki a Bootham Crexcentbe egy Huddersfield Town elleni fA Kupa-meccsre. Máig ez a legnagyobb hazai nézőszám a Yorknál. Mivel a szabályok miatt a stadion befogadóképessége jelentősen lecsökkent, nem valószínű, hogy a közeljövőben ez a rekord megdől.

A City legdrágábban eladott játékosa Jonathan Greening, akit 1998 márciusában 1 millió fontért igazolt le a Manchester United. A legdrágábban vásárolt játékos pedig Adrian Randall, akit 1995 decemberében 140 000 fontért szerződtetett a csapat a Burnley-től.

2009. február 11-én új angol rekordot állítottak fel azzal, hogy a Kiddersminster Harriers elleni FA Trophy-meccs büntetőpárbajában sorozatban 25 tizenegyest értékesítettek.^[53]

# Poszt Név 1 K Jonathan McDonald 2 V Ben Purkiss 3 V Mark Robinson 4 V Darren Kelly 5 V David McGurk [54] 6 V Daniel Parslow 7 CS Onome Sodje 8 V Mark Greaves (kapitány) 9 CS Daniel McBreen 11 KP Simon Russell 12 KP Ben Wilkinson 13 K Josh Mimms 14 KP Steven Hogg

# Poszt Név 15 KP Simon Rusk 16 CS Richard Brodie 17 KP Levi Mackin 18 CS Adam Boyes 19 KP Liam Shepherd 20 V Andy McWilliams 22 V Josh Radcliffe 23 CS Adam Smith 24 K Michael Ingham 25 V Shaun Pejic [55] 26 CS Simon Brown 27 KP Christian Smith

# Poszt Név 10 CS Craig Farrell (kölcsönben az Oxford Unitednél)[56]

Szezon Díjazott 1973–74 Phil Burrows 1974–75 Chris Topping 1975–76 Micky Cave 1976–77 Brian Pollard 1977–78 Gordon Staniforth 1978–79 Gordon Staniforth 1979–80 Ian McDonald 1980–81 Eddie Blackburn 1981–82 Keith Walwyn 1982–83 Derek Hood 1983–84 John MacPhail 1984–85 John MacPhail 1985–86 Simon Mills 1986–87 Keith Walwyn 1987–88 Dale Banton 1988–89 Ian Helliwell 1989–90 Chris Marples 1990–91 Steve Tutill

Szezon Díjazott 1991–92 Jon McCarthy 1992–93 Paul Stancliffe 1993–94 Paul Barnes 1994–95 Jon McCarthy 1995–96 Andy McMillan 1996–97 Tony Barras 1997–98 Steve Bushell 1998–99 Barry Jones 1999–2000 Barry Jones 2000–01 Alan Fettis 2001–02 Alan Fettis 2002–03 Chris Brass 2003–04 Darren Dunning 2004–05 Dave Merris 2005–06 Clayton Donaldson 2006–07 Neal Bishop 2007–08 David McGurk

A táblázatban azok a menedzserek szerepelnek, akik legalább 50 tétmeccsen irányították a csapatot.^[57]

Név	Állampolgárság	Kezdés	Távozás	Meccsek	Győzelem	Döntetlen	Vereség	Győzelmi mutató (%)
Jock Collier		1928 július	1930 május	105	44	33	28	35.3
George Sherrington		1930 május	1933 május	130	50	21	59	38.5
Jock Collier		1933 május	1937 március	168	58	38	72	34.5
Tom Mitchell		1937 március	1950 február	277	95	64	118	34.3
Dick Duckworth		1950 március	1952 március	126	40	42	44	31.7
Jimmy McCormick		1953 június	1954 szeptember	51	14	13	24	27.5
Sam Bartram		1956 március	1960 július	211	85	56	70	40.3
Tom Lockie		1960 július	1967 október	367	132	81	154	36.0
Tom Johnston		1968 október	1975 január	295	106	84	105	35.9
Wilf McGuinness		1975 február	1977 október	120	27	30	63	22.5
Charlie Wright		1977 november	1980 március	114	36	28	50	31.6
Barry Lyons		1980 március	1981 december	72	21	14	37	29.2
Denis Smith		1982 május	1987 június	258	120	59	79	46.5
Bobby Saxton		1987 június	1988 szeptember	62	11	15	36	17.7
John Bird		1988 október	1991 október	155	46	48	61	29.7
John Ward		1991 október	1993 március	70	22	24	24	31.4
Alan Little		1993 március	1999 március	318	108	88	122	34.0
Terry Dolan		2000 február	2003 május	173	56	50	67	32.4
Chris Brass		2003 június	2004 november	67	14	18	35	20.9
Billy McEwan		2005 február	2007 november	131	52	31	48	39.7
Colin Walker		2007 november	2008 november	58	22	20	16	37.9

• Harmadosztály
  • Feljutó: 1973/74
  • Rájátszásben elődöntős: 1993/94
• Negyedosztály
  • Bajnok: 1983/84
  • Feljutó: 1958/59, 1964/65, 1970/71
  • Rájátszás után feljutó: 1992/93
• Ötödosztály
  • Rájátszásban elődöntős: 2006/07
• FA Kupa
  • Elődöntős: 1954/55
• Ligakupa
  • Negyeddöntős: 1961/62
• FA Trophy
  • Negyeddöntős: 2007/08, 2008/09

• A York City hivatalos honlapja Archiválva 2020. április 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A York City statisztisztikái a Football Club History Database-en
• A York City hírei a BBC.co.uk-on Archiválva 2007. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben