Verreaux-uhu
Verreaux-uhu | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Bubo lacteus (Temminck, 1821) | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
Tejuhu | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Verreaux-uhu témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Verreaux-uhu témájú médiaállományokat és Verreaux-uhu témájú kategóriát. |
A Verreaux-uhu vagy tejuhu (Bubo lacteus) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1821-ben, a Strix nembe Strix lactea néven.[2] Egyes szervezetek a Nyctaetus nembe sorolják, Nyctaetus lacteus néven.[3]
Előfordulása
[szerkesztés]Afrikában, a Szahara alatti területeken honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, füves puszták és szavannák, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 65 centiméter, szárnyfesztávolsága 140 centiméter, testtömege 1600-3100 gramm.[5] A tojó nagyobb és nehezebb a hímnél. Arcát fekete csík keretezi.
Életmódja
[szerkesztés]Éjjeli ragadozó, nappal pihen. Tápláléka változatos kígyókat, madarakat (főleg gyöngytyúkok és frankolinokat) valamint kisebb emlősöket (rágcsálókat, sünöket, repülőkutyákat) fogyaszt.
Szaporodása
[szerkesztés]Többnyire elhagyott ragadozó madár fészkekben költ. Olykor a gogó terjedelmes fészkének tetején építi meg a fészkét. Csak kivételes esetben telepszik meg faodvakban. Költési időszaka az afrikai száraz évszak idejére esik. Fészekalja 1-3 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Érdekességek
[szerkesztés]A faj egy meglehetősen koros, állítólag (kb. 2020-tól) már az ötvenes éveiben járó példánya évtizedek óta él és megtekinthető a balatonedericsi Afrika Múzeum élő állatokat bemutató részlegén; Magyarországon valószínűleg ő a faj egyedüli képviselője.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. február 2.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
- ↑ Afrika a Balatonnál. zaol.hu, 2015. március 10.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. szeptember 2.)
További információk
[szerkesztés]- Bubo
- Madárfajok
- Angola madarai
- Benin madarai
- Bissau-Guinea madarai
- Botswana madarai
- Burkina Faso madarai
- Burundi madarai
- Csád madarai
- A Dél-afrikai Köztársaság madarai
- Kamerun madarai
- A Közép-afrikai Köztársaság madarai
- A Kongói Demokratikus Köztársaság madarai
- Elefántcsontpart madarai
- Dzsibuti madarai
- Eritrea madarai
- Etiópia madarai
- Gambia madarai
- Ghána madarai
- Guinea madarai
- Kenya madarai
- Libéria madarai
- Malawi madarai
- Mali madarai
- Mauritánia madarai
- Mozambik madarai
- Namíbia madarai
- Niger madarai
- Nigéria madarai
- Ruanda madarai
- Szenegál madarai
- Sierra Leone madarai
- Szomália madarai
- Szudán madarai
- Szváziföld madarai
- Tanzánia madarai
- Togo madarai
- Uganda madarai
- Zambia madarai
- Zimbabwe madarai