Ralpacsen
| Ralpacsen | |
| Ricuk Decen | |
| Tibet királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 815 – 836 | |
| Elődje | Szadnalegsz |
| Utódja | Langdarma |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Yarlung Dynasty |
| Született | 802 |
| Elhunyt | 836 Lhásza |
| Nyughelye | khri-szting-rmang-ri, pjing-bar (mai Csonggyai megye) |
| Édesapja | Szadnalegsz |
| Édesanyja | bro-bza' lha-rgyal-mang-mo-rdzse |
| Testvére(i) |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ralpacsen témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| A sorozat témája Tibeti buddhizmus |
|---|
 |
|
Gyakorlatok és szintek
|
|
Történelem és áttekintés
|
Ralpacsen (tibeti: རལ་པ་ཅན, wylie: ralpacsen), született Tricuk Decen (tibeti: ཁྲི་གཙུག་ལྡེ་བཙན, wylie: khri gtsug lde btsan) 806 körül, a kutya évében, a hagyományos források szerint a 41. tibeti király volt, aki apja, Szadnalegsz halála után (815) került hatalomra, egészen 838-ig. Úgy is nevezték, hogy „isten fia” (a Ba testamentuma című műben).[1]
Öt testvér közül volt a második legidősebb. A legidősebb Cangma (tibeti: lha szrasz gcang ma) volt, aki buddhista fogadalmat is tett. A középső fiú volt Langdarma, aki buddhista ellenes volt, és a fent forrás „uralkodásra alkalmatlannak” nevezi. A két legfiatalabb testvére korán meghalt.[2]
Ralpacsen nagyon fontosnak számít a tibeti buddhizmus történelmében, ugyanis őt tekintik a három dharma király (csoszgyal) — Szongcen Gampo, Triszong Decen és ő — közül az egyiknek, aki elhozta a buddhizmust Tibetbe. Triszongnak öt felesége volt, mind tibeti nemesi családból.[3]
Politikai tevékenységei
[szerkesztés]A Tibeti Birodalom az ő uralma alatt érte el legnagyobb földrajzi kiterjedését, beleértve Kína, India, Nepál, a Khotani királyság, Baltisztáán, Bruzha (Gilgit és Hunza), Csangcsung, Hor-jul, Szog-jul, Jugur, és Kamilog (nagyjából a mai Szecsuan területe) egyes területeit,[2] illetve Hszincsiang és Kanszu majdnem teljes területét is.[4]
Ralpasen hatalmához nagyban hozzájárult Csang 'Bro szTag hadvezér kitűnő harcászati képességei. 810-ben Hszianzong császár három prefektusát kérte tőle vissza írásban. 816-ban Csang 'Bro szTag lerohanta az ujgurok fővárosát, Ordu-Balikot. 819-ben megtámadta a kínai ordosz sivatag déli részén fekvő Jancsou várost a kínai nagy fal közelében.[5][6] 821-ben a kínaiakkal történő béketárgyalások közben heves támadást indított a kínaiak ellen, amely valószínűleg hatással volt a keleti szomszédra, hogy hajlandó legyen aláírni a békeszerződést.[7]
Ralpacsen uralkodását a Kínával és az ujgurokkal történő konfliktus jellemezte.[8]
A Kínával aláírt békeszerződés kétnyelvű szövege felkerült egy kő oszlopra is, amelyet 823-ban emeltek, és amely jelenleg a Dzsokhang kolostor udvarán áll Lhászában.[9] A szerződés szövegét tartalmazó másik két oszlop Kínában és a két ország határán lett elhelyezve - ez utóbbit állítólag ellopta egy francia tibetológus csoport.[10]
Kultúra és buddhizmus
[szerkesztés]Ralpasen lelkesen támogatta a buddhizmust és számtalan szakembert, tudóst és fordítót hívott meg Tibetbe Kínából, Nepálból, Kasmírból és a Khotan királyságból. Támogatta továbbá a tibeti irodalom és a szövegfordítások fejlesztését, amelyet rendkívüli mértékben segített egy részletes szanszkrit-tibeti szótár megalkotása (Mahávjutpatti), amely több ezer szócikkből állt.[10][11] Elrendelte, hogy minden szöveget szanszkritról fordítsanak le.[12]
Ralpacsen személyét Vadzsrapáni megtestesülésének tekintették. Arra biztatta az indiai és a tibeti tudósokat, hogy fordítsák le a Tripitakát, a szövegmagyarázatokat és az ősi tantrákat tibeti nyelvre.[13]
Ralpacsen kilencemeletes templomot épített a Jarlung és a Kji folyók összefolyásánál. Az Usangi templom alsóbb szintjei kőből, a következő három szint téglából és a felső három fából épült. Híres volt az aranyozott tetőzete. A felső emeleten buddhista szobrok, sztúpák és írások voltak, a középső szinteken dolgoztak a tudósok és a fordítók, az alsóbb szinteken végezték az állami ügyeket. Ezen felül a király átépített és felújított több korábbi templomot is.[11][14] Egységesítette a mértékegységeket a meglévő kínai egységek alapján. Bevezette az indiai kanonikus szabályokat az egyház részére és hierarchiába rendezte a szerzeteseket, és hét családot osztott be minden szerzetes számára, akiket szigorú rendeletek kényszerítettek, hogy tisztelettel bánjanak az egyházi személlyel.[11][14]
Halála és utódlása
[szerkesztés]Ralpacsent a legtöbb hagyományos tibeti forrás szerint két bon párti miniszter gyilkolta meg, akik azután a király buddhista-ellenes öccsét, Langdarmát helyezték a trónra.[15] Egyes történeti leírások szerint a maldrói palota lécsőről esett le véletlenül, míg a Tang régi könyv szerint megbetegedett és le kellett mondania az uralkodásról és csak később halt meg.[16]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ dBa' bzed : the royal narrative concerning the bringing of the Buddha's doctrine to Tibet = dBa' bzhed. Wien: Verl. der Österr. Akad. der Wiss. (2000. november 3.). ISBN 3-7001-2956-4
- ↑ a b Early temples of central Tibet, 1. publ., London: Serindia Publ., 17. o. (1990. november 3.). ISBN 0-906026-25-3
- ↑ Stein, R. A. (1972) Tibetan Civilization, p. 63. Stanford University Press. ISBN 0-8047-0806-1 (cloth); ISBN 0-8047-0901-7 (pbk)
- ↑ Kolmaš, Josef. Tibet and Imperial China: A Survey of Sino-Tibetan Relations up to the end of the Manchu Dynasty in 1912 (1967), 8. o. Centre of Oriental Studies, Australian National University, Canberra.
- ↑ Beckwith, Christopher I. The Tibetan Empire in Central Asia. (1987), 165-167. o. Princeton University Press. ISBN 0-691-02469-3.
- ↑ Lee, Don Y. The History of Early Relations between China and Tibet: From Chiu t'ang-shu, a documentary survey, 150. o. (1981). Eastern Press, Bloomington, Indiana. ISBN 0-939758-00-8.
- ↑ Vitali, Roberto (1990) Early Temples of Central Tibet, p. 18. Serindia Publications. London. ISBN 0-906026-25-3.
- ↑ Beckwith, Christopher I. The Tibetan Empire in Central Asia. (1987), pp. 150-151. Princeton University Press. ISBN 0-691-02469-3.
- ↑ A Corpus of Early Tibetan Inscriptions. H. E. Richardson. Royal Asiatic Society (1985), 106-143. o. ISBN 0-947593-00-4.
- ↑ a b Shakabpa, Tsepon W. D. (1967). Tibet: A Political History, 49-50. o. Yale University Press, New Haven & London.
- ↑ a b c Ancient Tibet: Research Materials from the Yeshe De Project (1986), 296-297. o. Dharma Publishing, California. ISBN 0-89800-146-3.
- ↑ Yoshinori Takeuchi, Jan van Bragt. Buddhist Spirituality. Crossroad, 1993. 225. o.
- ↑ Tantric Glossary. [2016. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 2.)
- ↑ a b Dás, Sarat Chandra. Contributions on the Religion and History of Tibet, 40. o. Manjushri Publishing House, Delhi (1970). First published in The Journal of the Asiatic Society of Bengal, Vol. L (1881)
- ↑ Shakabpa, Tsepon W. D. (1967). Tibet: A Political History, p. 51. Yale University Press, New Haven & London.
- ↑ Pelliot, Paul. Histoire Ancienne du Tibet. Paris. Libraire d'amérique et d'orient. 1961, 133. o.