Pannonhalma

A településen világörökségi helyszín található

Pannonhalma
A Pannonhalmi Bencés Főapátság épületegyüttese
Pannonhalma címere Pannonhalma zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Győr-Moson-Sopron
Járás	Pannonhalmi
Jogállás	város
Polgármester	Vas Gábor (független)[1]
Irányítószám	9090, 9091
Körzethívószám	96
Testvértelepülései	Lista Engen Alsószeli
Népesség
Teljes népesség	3919 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	135,31 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	29,57 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 32′ 55″, k. h. 17° 44′ 54″47.548611111111, 17.74833333333347.548611°N 17.748333°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 55″, k. h. 17° 44′ 54″47.548611111111, 17.74833333333347.548611°N 17.748333°E
Pannonhalma Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Pannonhalma weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pannonhalma témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pannonhalma (1965-ig: Győrszentmárton, németül: Martinsberg) város Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Pannonhalmi járás székhelye. Kedvelt turisztikai célpont, elsősorban a Pannonhalmi Bencés Főapátságról és annak épületeiről ismert, amelyek 1996 óta az UNESCO Világörökség részét képezik.

Győrtől 19 km-re dél-délkeleti irányban fekszik a Sokorói-dombságban. Szép kilátás nyílik a pannonhalmi vártól Bábolna és Budapest fele is (a dombtetőről lehet látni a bábolnai „szélkerekeket” is, de tiszta időben az esztergomi bazilika is látszik). A vár túloldaláról tiszta időben egészen Győrig el lehet látni. A város közelében fekszik Écs, Ravazd, Győrság, Pér, Nyalka, Tarjánpuszta, Győrasszonyfa, Pázmándfalu, Nyúl, Tényő és Sokorópátka.

Közúton a legfontosabb megközelítési útvonala a 82-es főút, amely Veszprém és Győr között húzódva a várostól nyugatra halad el. Pannonhalma központja a főút felől három irányból is megközelíthető: a leginkább kézenfekvő útirány a 8224-es út elágazása, de le lehet térni a főútról, észak felől érkezve Écsnél is a 82 122-es útra, vagy dél felől érkezve Ravazdnál a 8225-ös útra. A 81-es főút irányából Péren át a 8223-as vagy Mezőörsön át a 8224-es úton érhető el Pannonhalma.

Vasúton a Győr–Veszprém-vasútvonalon érhető el a város, a vonalnak ma egy állomása van itt: Pannonhalma vasútállomás a központ nyugati szélén helyezkedik el, a 8224-es út vasúti keresztezésének északi oldalán, közúti megközelítését az említett útból kiágazó 82 328-as számú mellékút (Petőfi Sándor utca) biztosítja. A város területén működött korábban még a vasút Ravazd megállóhelye is.

2021 őszén átadták a Győr-Pannonhalma közötti 18,4 km hosszú kerékpárutat.^[3]

Az eredeti nevén Győrszentmárton ősidők óta lakott hely, egyesek szerint Civitas Pannonia nevű római város helyén áll. Az első település a 10.–11. században itt álló fejedelmi udvarház és annak Pándzsa-völgyi birtoka volt. A szállás, majd a falu kialakulása a bencések 996-os itteni megjelenésével, a királyi alapítású kolostor felépítésével vette kezdetét. Albeus mester IV. Béla hiteles összeírója, akit a király Szent Márton monostor birtokainak összeírásával bízott meg, 1240 körül említi a falut e néven. A tatárjárás után a falu ismét benépesült. 1334-ben Károly Róbert a győrszentmártoni apátot megerősítette az alsoki vásárjogában. A 14.–15. század az első nagy felvirágzás ideje volt. Néhány szomszédos, életképtelenné lett birtok, szállás vagy falu csatlakozásával, illetve beolvasztásával megnőtt a határ, felduzzadt a lakosság és megjelent a szántóvető népesség, vele a telkes, sőt a majoros gazdálkodás is. Részben önállósult Felsok (a mai Váralja), de piac- és vásártere közös maradt Alsokéval. A település a falu (villa) rangjára emelkedett, s a helységnek ekkor már volt temploma (1338) és plébániája, mely nevét a bazilika védőszentjéről kapta.

A 17. század elején a törökök elpusztították a települést, de 1689-ben Rummer Márton főapát újra telepítette. A török hódítás után gyorsan, de felemás módon teremtődtek újjá a társadalmi és a gazdasági kapcsolatok. A lélekszám rohamosan megnőtt, sok lett a belföldi bevándorló és a külhonból telepített német és szláv népesség. A visszatelepült apátság nagy építkezésekbe kezdett (major, magtár, számvevőségi épület). Megerősödtek a céhek, szélesebb körű lett az iskoláztatás. Fejlődik a civil városrészt irányító közigazgatási szervezet. (A részek: Város, Váralja, Hegy.) A mezőváros neve részben még Alsok, de inkább már Győri Szentmárton néven említették. A fejlődés további korlátjai voltak a település közepét elfoglaló vár körüli földek, melyek apátsági birtokok maradtak. A gazdák egy része a szélekre szorult.

A kapitalizálódó 19. században a céhek megszűntével kialakult a mezőváros kisipara és kereskedelmi hálózata. Középipar is létesült: malmok, téglagyár, szeszfőzde. Győrszentmárton ekkor már járási székhely volt. A főszolgabíróság, körjegyzőség és az uraság számvevősége létrehozta a tisztviselői kart. Körök, egyletek alakultak, óvodák és iskolák szerveződtek, illetve épültek. A lakosság létszáma 1900-ra eléri a háromezer főt. A millennium évében megindult a vasúti közlekedés.

A 19. századi örökváltság után megindult a földek elaprózódása. 1945-ben megtörtént a földosztás. Ezzel megszűnt a cselédség, s a falu is szabadon terjeszkedhetett. Az 1950-es járásrendezés során megszűnt a Pannonhalmi járás, a vidék járási székhelye Győr lett. Pannonhalma 1970-ben nagyközségi rangot kapott. Az államosítással leépült az ipar és a kereskedelem, a téeszesítéssel a paraszti magángazdálkodás. A lakosság be- és elköltözése miatt megváltozott a lakosság összetétele. Kialakult a Győrbe bejárók széles rétege. Nagy számban épültek új családi házak, új utcák, közintézmények. Kibővült az egészségügyi ellátás. Egy időre eltűntek a nagy vagyoni különbségek.

A település az apátsággal közös Pannonhalma nevet viseli 1965 óta; a Pannonhalma Guzmics Izidor (1786–1839) bencés szerzetes, bakonybéli apát 1824-es névalkotása volt. 1990-ben új politikai rend váltotta fel a régit. Az 1990-es évek közepére lezajlott a kárpótlás és a szövetkezetbe vont részarány-tulajdonok magánosítása. A több mint 4000 lakosú település a Sokoró-térség egyik központja. A városka 1970 óta a legnépesebb ezen a vidéken. Lakossága 1980 óta kissé csökkent, azonban népessége 1949-től napjainkig több mint 10%-kal megnőtt. Különösen az 1980 és 1990-es évek között erős elvándorlás jellemezte, mely 1990 után kisebb mértékűvé vált.

A település sokoldalú funkciói ellenére sem képes népességét megtartani. Népességének demográfiai struktúrája igen kedvező. Fiatal a korstruktúra, arányában itt a legkevesebb a 60 év felettiek aránya. A körzetben Pannonhalmán a legjobb a népesség átlagos iskolai végzettsége, itt van a legtöbb felsőfokú végzettségű ember. Bár a népesség gazdasági aktivitása csökkent, az napjainkban is megfelelő.

A munkanélküliség viszonylag alacsony, többnyire a kevésbé képzettek azok, akik nem rendelkeznek munkával. A település sokoldalú szerepköréből és intézményhálózatából fakadóan jelentős munkaerővonzással bír, ugyanakkor a Sokoró vidékéről itt a legkevesebb az eljárók aránya. Pannonhalma csaknem színmagyar város, csupán elenyésző német és egyéb kisebbség él itt.

A város úthálózatának legnagyobb része szilárd, felületzárt útburkolat. A szennyvízcsatornázás folyamatosan végzett munka eredményeképpen 1997-ben 80%-os készültséget ért el. A magánerős földgázberuházás 1996-ban befejeződött. Az elektromos energia- és az ivóvíz-szolgáltatás az egész településen megoldott. Saját hulladéklerakó telepe van, mely 10 környező település hulladékát képes fogadni. A telefonellátottság 1994 óta teljes, a jelenlegi igényeket kielégíti. 2000-ben Pannonhalma elnyerte a városi rangot.

A város lakóinak megélhetését a győri bejáró (ingázó) munkahelyeken kívül a helyi mezőgazdasági termelés adja, valamint az ehhez kapcsolódó feldolgozóüzemek: a Gabonaforgalmi Vállalat Keverőüzeme, a termelőszövetkezet nyúltápüzeme, a Sütőipari Rt. sütőüzeme és nem utolsósorban a helyi téglagyár. A termelőszövetkezet közel 1900 hektár földön gazdálkodik. A történelmi borvidék hagyományaihoz méltóan 200 hektáron szőlőt termesztenek, valamint a kapacitáskihasználás érdekében a környék jó minőségű szőlőjét is felvásárolják. A tárolókapacitás mintegy 30 ezer hektoliter. A termelőszövetkezet további termelése a saját nyúltápüzem nyersanyagellátására irányul. Az üzem mintegy 400 vagon tápot állít elő. Jelentős exporttermékük a mézontófű, főleg német és holland megrendelésre. Ehhez jelentős mértékű magántermelés is hozzájárul. A Pannon Gabona Rt. keverőüzeme 1966-ig malomként működött, a környék falvainak takarmányigényét szolgálja ki. Kapacitása évi 2400 vagon, tárolókapacitása 600 vagon gabona. A Győri Sütő Rt. kenyérgyára 1976-ban épült. Feladata a környék kenyérrel és péksüteménnyel való ellátása volt (kapacitása mintegy 7,5 ezer kg/nap volt), azonban már sok évvel ezelőtt bezárták. Mára már csak a romos, elhanyagolt épülete látható a település határában található győrsági leágazó környékén. A Téglaipari Rt. téglagyára hagyományosan működő üzem. Nyersanyagtartaléka még kb. 20–25 évre elegendő.^[mikor?] Évente 12–13 millió téglát gyárt.

A nagyrészt helyreállított bencés főapátság 1996-ban ünnepelte millenniumát, amikor is II. János Pál pápa ebből az alkalomból Győrbe és Pannonhalmára látogatott. 1997-ben, Szent Márton halálának 1600. évfordulóján szobrot szenteltek, ami a pannóniai születésű védőszentet, Tours püspökét ábrázolja.

• 1990–1994: Horváth Ferenc (független)^[4]
• 1994–1998: Horváth Endre (független)^[5]
• 1998–2002: Pánczél Benedek (független)^[6]
• 2002–2006: Pánczél Benedek (független)^[7]
• 2006–2010: Bagó Ferenc (független)^[8]
• 2010–2014: Bagó Ferenc (független)^[9]
• 2014–2019: Bagó Ferenc (független)^[10]
• 2019–2024: Vas Gábor (független)^[11]
• 2024– : Vas Gábor (független)^[1]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 76%-a magyarnak, 1,2% cigánynak, 0,9% németnek, 0,2% románnak mondta magát (23,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 57,1%, református 2%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 4,8% (33,4% nem nyilatkozott).^[12]

A Főapátság a magyar történelem egyik kiemelkedően becses emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központ, a világörökség része. A város gépkocsis és autóbuszos látogatóinak száma meghaladja az évi 200 ezer főt. Pannonhalma hazánk turisztikai térképén az egyik leglátogatottabb célpontnak számít. A város természeti adottságai és a főmonostor vonzereje miatt a turisztikai iparágra van berendezkedve. Szállodái, panziói minden kényelmet kielégítenek. Az apátsághoz kapcsolódik a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, Egyházzenei Szakközépiskola és Kollégium.

Az elmúlt években az apátság kortárs építészetével is ismertté vált. A Diákkápolna és az új fogadóépület mellett a zarándokházak és az erdei kápolna is kiemelkedő alkotás.^[13] Ez utóbbiak 2011-ben elnyerték a Média Építészeti Díját is.^[14]

1992-ben hozták létre 7042 ha-on. Területileg tagolt. Főbb részei:

• az Erebe-szigetek és a Dunával határos egyéb, kiemelkedő természeti értékkel bíró területek (Gönyű és Komárom között). Az őszi és téli vonulások idején kap fokozott jelentőséget. A jeges-, a hegyi-, a kontyos-, a nyílfarkú és más récefajok, parti madarak keresik fel előszeretettel,
• a kisalföldi meszes homokpuszták (Győr–Komárom–Kisbér háromszögben). Nyílt, záródó és zárt homokpusztai gyepek, töviskés, bozótos, borókás, szürke nyáras, homokpusztai kocsányos tölgyerdők, árvalányhaj, fekete kökörcsin, pókbangó. Említésre méltó a fekete gólya, a búbos banka, a barna kánya és a gyurgyalag.
• a Pannonhalmi-dombság pannonhalmi, csanaki és szemerei vonulatai
• Régen található volt itt egy sípálya is, amely már nagyon régen megszűnt. A maradékát Pannonhalma és Pázmándfalu határában találhatjuk meg. Maga az a rész, ahol lehetett síelni a pázmándhegyen van, de itt is már csak szánkózni lehet. Ezt a rég elhagyott és szétesett pályát pedig szántóföld veszi körül, így az odajutás is nehézkes, azonban a vállalkozó kedvű túrázók számára ajánlott, hiszen a kilátás innen még jobb, mint az apátság előtti kilátó-szekcióból.

• Szent István bronzszobra, Török Richárd alkotása^[15]
• Horváth György fazekasháza
• Jánosháza településrész: vadászház és egy 1877-ben, Kruesz Krizosztom által állíttatott kőkereszt

• 1733-ban Istvánffy Benedek zeneszerző, karnagy, orgonista.

• Engen, Németország
• Alsószeli, Szlovákia
• Pécsvárad, Magyarország
• Muri, Svájc

• 
  A lombkorona-tanösvény
• 
  A Pannonhalmi Bencés Főapátság
• 
  Az apátság látogatóközpontja
• 
  Pannonhalma látképe
• 
  Pannonhalma látképe

• dr. Fekete Mátyás: Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (Szekszárd 1998) ISBN 963-9089-00-1 Ö; ISBN 963-9089-07-9
• Bunovácz Dezső:CEBA (főszerkesztő: dr. Kasza Sándor) Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (Kaposvár, 2004) ISBN 963-9089-94-X

• Pannonhalma város honlapja
• Pannonhalma.lap.hu
• A bor katedrálisa – Pannonhalmi Apátsági Pincészet
• Horváth Sándor Domonkos – Vehrer Ferencné – Kucska Ferenc: Győr-Moson-Sopron Megye jegyzőinek almanachja (Győr, 2000) 282-283. o. ISBN 963 7586 70 9