OPAC (Online Public Access Catalog)

Az OPAC nyilvános könyvtári katalógus. A kifejezés szó szerinti jelentése hálózaton elérhető, mindenki által használható számítógépes katalógus.^[1] A könyvtári állomány sokoldalú visszakereshetőségét biztosítja. Olyan számítógépes katalógus, amely nyilvános, bárki számára közvetlenül, ingyenesen hozzáférhető tértől és időtől függetlenül. A nyilvános online katalógusok a könyvtári katalógusok modernizált, technikai lehetőségekkel kibővített, szabványosított feldolgozást biztosító változatai. Az OPAC-ok mindig az adott könyvtárban használt integrált könyvtári rendszerre épülnek.^[2][3]

A könyvtári katalógus az ókor óta használt keresési eszköz. Több fajtája létezik: cédulakatalógus, közös katalógus, online katalógus.^[4]

Az OPAC elődjének a cédulakatalógusokat tekinthetjük. Napjainkban a cédulakatalógus és az online katalógus is egyaránt használt a könyvtárakban. A könyvtári katalógus online elérése, használata az 1980-as évek közepétől lett szélesebb körű. Ekkor a helyi hálózatba kapcsolt személyi számítógépek, illetve terminálok használója online módon férhetett hozzá a központi gépen kezelt helyi - saját - adatbázishoz, az online katalógushoz. Az 1990-es években ezek a katalógusok (Magyarországon az 1990-es évek második felében) egyre nagyobb számban váltak elérhetővé a könyvtárak weboldalain. A nagy sávszélesség, az egyre gyorsabb elérés, a felhasználók számának növekedésének köszönhetően egyre több olvasó kereshetett az újfajta katalógusban. A 2000-es években az integrált könyvtári rendszerek üzemeltetői és a közös katalógusok új lökést adtak az egyes könyvtárak közös alapokon történő feldolgozásának fejlődéséhez.^[4]

Az OPAC-ok egy vagy több könyvtár állományát tükröző szurrogátumtárak, melyek lehetővé teszik a dokumentumok rendszerezését, rendszerezett áttekintését, illetve az egyes dokumentumok részletes ismérvek (szerzők, címek, tárgykörök stb.) szerinti keresését, böngészését. Az OPAC hagyományos katalóguscédulái a rekordok. A katalóguscédula adatai a rekord egyes mezőinek felelnek meg. A könyvtári adatbázisok egyik fő fajtája.

Funkcióját tekintve forrásra hivatkozó adatbázis, amely a dokumentumtartalmak, bibliográfiai tételek (bibliográfiai leírás, tárgyi-tartalmi adatok - osztályozási jelzet, tárgyszó, kulcsszó, stb.) szerinti keresését és böngészését teszi lehetővé. A bibliográfiai adatok mellett arra törekszenek, hogy a dokumentumok tárgyi jellemzőit igényesen és sokrétűen tárják fel.

A kereső programnak az OPAC modulba CCL (Common Command Language ISO DIS 8777) nyelven beépítve kell lennie. Ez a nemzetközi szabvány elősegíti, hogy a felhasználók kényelmesen tudják használni.

A leíró adatok (a szerző, cím stb.), a tárgyi adatok (tárgyi, tartalmi ismérvek), vagy éppen azok kombinációi egy keresőfelületről kiindulva kereshetők. Általában három üzemmód vehető igénybe (egyszerű kereső, összetett kereső, böngésző). A keresőkérdés az adatbázisba többféle módon bevihető: direkt módon online technikával, böngészéssel, a grafikus felület adta másolási, beszúrási technikák felhasználásával.

A direkt keresés azt jelenti, hogy a keresőkérdés pontosan a felhasznált index egyik elemére (illetve csonkolt keresésnél elemeire) irányul és a találati halmaz az ezekhez tartozó rekordok összessége.

A böngészés (angol nyelvű katalógusokban a scan vagy a browse parancsot használjuk) akkor alkalmazzuk, ha konkrét kérdésünk még nem fogalmazódott meg, ekkor a kereséshez csak a böngészés eredményeként kapott indexlista tanulmányozása után kezdünk hozzá. A böngészés szerepe is nőtt, különösen olyankor, ha a keresés nem specifikus, a kívánt eredmény nem ismert már előre, és ismeretlen a keresésre használandó korrekt kifejezés. Mindez azt az igényt, hogy a használót online-szójegyzékek támogassák.^[5]

A keresést követően az alábbi formátumokban tekinthetjük meg a találatokat:

• rövid formátum - listázásra, tájékozódásra;
• normál - a felhasználók számára a klasszikus katalóguscédula formátumú megjelenítésre;
• teljes - speciális mezők megjelenítéséhez;
• MARC formátum - a könyvtárosok belső használatára.^[3]

A legkülönfélébb nagyságrendű és típusú könyvtárakban használják (nemzeti könyvtár, települési könyvtár, felsőoktatási könyvtár át a szakkönyvtár). Így a felhasználók köre is rendkívül szerteágazó.

Az online katalógusok, könyvtári adatbázisok építői és -szolgáltatói elsősorban a könyvtárak és társulásaik. A szolgáltatást általában valamely integrált könyvtári rendszer keretében végzik. Magyarországon számos különböző integrált könyvtári rendszer létezik, pl. az ALEPH, HunTéka, Corvina, OLIB, Szirén, TextLib, stb.^[3]

Elektronikus katalógus interneten (weben) elérhető változata. Az OPAC (azaz a lokálisan használt számítógépes katalógus) modul mellett általában találunk olyan felületet, amely a távoli felhasználók (a számítógépes hálózaton keresztül bejelentkezők) számára nyújt lehetőséget a katalógus használatához. Ez a felület, a WebOPAC legtöbbször az OPAC modulnál sokkal egyszerűbb, WebPAC azaz HTML leíró nyelvi eszközökkel definiált grafikus felület.^[3]

• Bakonyi Géza, Kokas Károly. Bevezetés a könyvtári informatika alapjaiba. Jatepress (2007) 
• Pálvölgyi Mihály. Információkereső nyelvek III.. Eszterházy Károly Főiskola (2011)  Online elérhető: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0005_13_infkereso_nyelvek_iii_scorm_05/531_online_katalgusok.html
• Horváth Tibor, Papp István. Könyvtárosok kézikönyve 4.. Osiris (2002) 
• ROE, Sandy. (1991). „Online subject access”. Journal of Internet Cataloguing 12 (1.), 69–78. o. 
• MINERVA könyvtári kisokos. [2016. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 22.)
• Szepesi Judit: HunKat, a HunTékát használó könyvtárak közös katalógusa.. [2014. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 21.)

• Integrált könyvtári rendszer