Maytenus boaria
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Lecsüngő lombozata
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Maytenus boaria témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Maytenus boaria témájú médiaállományokat és Maytenus boaria témájú kategóriát. |
A Maytenus boaria a valódi kétszikűek Eurosids I kládjába sorolt kecskerágó-virágúak (Celastrales) rendjében kecskerágóformák (Celastroideae) alcsaládjába sorolt Maytenus nemzetség típusfaja. Elfogadott magyar neve nincs.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Dél-Amerika középső és nyugati részéről származik.[1]
Chiléből származó példányai Európa mediterrán éghajlatú vidékein több gyűjteményes kertben is megtalálható. Magyarországon nem télálló (Johnson). Így került az Amerikai Egyesült Államokba is, ahol Kalifornia államban néhány helyen kivadult.[2] Az USA Csendes-óceáni partvidékén a kertekben északon egészen Seattle-ig és Vancouverig megtalálható. Ugyancsak megtelepült Új-Zélandon, ahol gyorsan terjed, és ezért inváziós fajjá minősítették.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]20 m magasra növő fa. Szürke kérgét rövid, hálózatos barázdák tagolják. Boltozatos koronája nyitott; külső hajtásai lecsüngők (Johnson).
3–5 mm-es nyélen átellenesen szemben ülő, elliptikus, kopasz, sötétzöld, sűrűn fűrészfogas szélű levelei 2,5–5 cm hosszúak.
Virágai kicsik: a porzós virágok barnássárgák, a termősek lilán csíkozott világoszöldek. Kétrészes, egy vagy két magot tartalmazó bogyótermését bíborvörös héj burkolja.
Életmódja, termőhelye
[szerkesztés]Lassan növő, szárazságtűrő örökzöld. Fája a szárazabb éghajlatú Argentínában keményebb, mint Chilében.
Argentínában jellemzően a tabaquillo-erdők elegyfája. Nagyobb állománya nő Chile középső részén a La Campana Nemzeti Parkban, ahol a veszélyeztetett chilei mézpálmához (Jubaea chilensis) társul. Erdeik aljnövényzetében több veszélyeztetett faj talál otthont, köztük az Adiantum gertrudis.
Magvai könnyen csíráztathatók.
Felhasználása
[szerkesztés]A szarvasmarhát jelentő „boaria” nevet azért kapta, mert zsenge leveleit szarvasmarhák takarmányozására használják.
Európa és Észak-Amerika melegebb éghajlatú részein dísznövénynek ültetik.
A magvaiból ütött olajból firniszt készítenek, kemény fájából szerszámnyeleket faragnak. Nektárja ízletes mézet ad.
Mivel magról könnyen nevelhető, Chilében az országot újraerdősítő programban is felhasználják.
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Maytenus boaria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Johnson: Owen Johnson (David More illusztrációival): Európa fái. HarperCollins Publisher Ltd., 2004. Budapest, Kossuth Kiadó, 2007, 2011. p. 448. ISBN 978-963-09-6602-3 (2. kiad.).
