Ugrás a tartalomhoz

Manic Street Preachers

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Manic Street Preachers
Manic Street Preachers, London, 2005
Manic Street Preachers, London, 2005
Információk
EredetBlackwood, Wales, Egyesült Királyság
Alapítva1986
Aktív évek1986 – napjainkig
MűfajAlternatív rock, hard rock, glam punk
KiadóColumbia, Epic, Heavenly
Tagok
James Dean Bradfield
Nicky Wire
Sean Moore
Korábbi tagok
Richey Edwards

A Manic Street Preachers weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Manic Street Preachers témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Manic Street Preachers egy walesi rockzenekar, mely az 1990-es években vált híressé. Ismertetőjük az intelligens, ironikus, politikával átitatott dalszövegek. Karrierjük kezdetén punk rock stílusban zenéltek, de glam punk, indie rock és leginkább alternatív rock kategóriába sorolhatnánk őket.

A zenekar első magyarországi koncertjét a Sziget Fesztiválon adta 2009. augusztus 15-én.

A kezdetek

[szerkesztés]

Az együttes 1986-ban alakult a walesi Blackwood-ban. Az alapító tagok:

  • James Dean Bradfield (ének, szólógitár)
  • Sean Moore (dob)
  • Nicky Wire (gitár)
  • Flicker (basszus)

Rövid idő után Flicker kivált az együttesből, helyette Nicky Wire vette át a basszusgitárt és a trióhoz csatlakozott gyerekkori barátjuk, Richey James Edwards(gitár). Az együttes eredeti neve Betty Blue lett volna (az azonos című film után), de Bradfield ötlete alapján a Manic Street Preachers mellett döntöttek. Debütáló lemezük megjelenése előtt kultuszegyüttessé váltak az Egyesült Királyságban. Ehhez jelentősen hozzájárultak a hangos, botrányos koncertek és különböző afférok. Richey Edwards egy interjú során szóváltásba keveredett Steve Lamacq újságíróval, aki az együttes autenticitását kérdőjelezte meg. Válaszul Edwards egy nála lévő pengével az alkarjába vágta a legendás „4 Real” szavakat. Akciója után azonnal kórházba szállították és 17 öltéssel varrták össze a karját.

Generation Terrorists 1991 – The Holy Bible 1994

[szerkesztés]

A debütáló lemez, a Generation Terrorists tükrözte a The Clash és a Sex Pistols dühös punk hatását. A zenekar ezt az imázst androgün vonásokkal, glam-elemekkel és ironikus intellektussal fűszerezte meg, ami szinte mindenütt biztosította a sikert, kivéve Amerikát.

A második, Gold against the Soul című album a stadionrockot grunge jelleggel vegyítette. A lemez a kilencedik pozíciót érte el a brit listán. A négyest kikiáltották a „legdepressziósabb együttesnek”. Ezt fokozta, hogy a két szövegíró (Wire, Edwards) közül Richey James Edwards egyre súlyosbodó alkoholproblémákkal és anorexiával küzdött, melyekhez hozzátartozott a folyamatos önsebzés is.

A következő album, a The Holy Bible jóval túlmutatott a kor zenei állásán. Az együttes jelentős imázsváltáson ment keresztül, a Bible-lal még agresszívabb, de immár militarista jellegű külsővel álltak színpadra. Ezt az albumot sokan Richey James Edwards életművének tartják, hiszen a lemezen szereplő dalok szövegeinek 75%-át írta. Hónapokkal lemez megjelenése után, 1995. február 1-jén Edwards elhagyta a londoni Embassy Hotelt, és nyom nélkül eltűnt. Kocsiját napokkal ezután találták meg az irataival a Severn-hídnál. Azóta senki nem tudja, mi történt vele, valószínűleg öngyilkos lett. Tizenhárom évig az eltűntek nemzetközi listáján szerepelt, végül 2008 őszén hivatalosan is halottá nyilvánították.

Everything must go 1996 – Lifeblood 2005

[szerkesztés]

Edwards eltűnése után az együttes egyéves kényszerpihenőt tartott, majd Richey szüleivel való megegyezés után úgy döntöttek, trióként folytatják a munkát. 1996-ban kiadott Everything Must Go című lemezük meghozta az átütő sikert. Az albumon négy dalban még szerepelnek Edwards szövegei. Ezzel a lemezzel az együttes a legnívósabb zenei díjakat is besöpörte. Az ezt követő lemez a This is my Truth tell me Yours az első Manics-album, melyen kizárólag a basszista Nicky Wire szövegei szerepelnek, és tartalmazza az együttes első #1 dalát, a spanyol polgárháborúról szóló „If you tolerate this your children will be next”-et is. 2001-ben ők voltak az első populáris együttes, akik Kubában játszottak és személyesen találkoztak Fidel Castróval, aki a koncertet így összegezte: „Hangosabbak voltatok, mint a háború!”.

A hatodik album, a Know your Enemy több elektronikus vonást hordoz az eddigi lemezekhez képest. Ezen szerepel az Ocean Spray című dal, amely kizárólag az énekes-gitáros, James Dean Bradfield munkája, mellyel a rákban meghalt édesanyjának állít emléket. 2002-ben kiadtak egy best of lemezt Forever Delayed címmel, amely két vadonatúj dalt is tartalmazott. Egy nagyobb pihenő előtti legutolsó album a Lifeblood 2004 végén látott napvilágot és annak ellenére, hogy a rajongók körében sikert aratott, a kritikusok alulértékelték a lemezt.

Send away the Tigers 2007

[szerkesztés]

Kisebb pihenő után, és James Dean Bradfield, valamint Nicky Wire szólólemeze után az együttes újult erővel készítette el legújabb lemezét, a Send Away the Tigers-t. Az első kislemez, a Your love alone is not enough egy duett a Cardigans-os Nina Persson-nal. A lemez a brit lista második helyén debütált. Az együttes visszanyúl a Generation Terrorists korszakához, a dalok fülbemászóak, néhol nosztalgikusak, néhol dühösek és az albumon végig a kitörő gitárszólók dominálnak. A dalszövegek még ironikusabbak és megőrizték személyes, ugyanakkor politikai jellegüket. A lemezt "hidden track"-ként John Lennon Working Class Hero-jának feldolgozása zárja.

Journal for Plague Lovers 2009

[szerkesztés]

A zenekar Journal for Plague Lovers című lemeze 2009 májusában jelent meg. Az album összes trackjének szövegét az 1995-ben eltűnt Richey Edwards írta. A kész dalszövegeket a Richey által hátrahagyott napló tartalmazta. Ezt a lemezt tekinthetjük a Manics 1994-es The Holy Bible című remekművének folytatásaként is, habár Richey szövegei itt már letisztultabbak és megfontoltabbak, de itt is érződik Edwards mentális problémáinak és szenvedéseinek hatása. A lemezborítón látható kép (Stare) Jenny Saville művésznő munkája, aki a The Holy Bible borítóján lévő festményt készítette. Az album limitált deluxe kiadásban is napvilágot látott, melynek artwork-jeként Richey naplóját használták fel.

Diszkográfia

[szerkesztés]
  • Generation Terrorists (1992) – #13
  • Gold Against the Soul (1993) – #8
  • The Holy Bible (1994) – #6
  • Everything Must Go (1996) – #2
  • This Is My Truth Tell Me Yours (1998) – #1
  • Know Your Enemy (2001) – #2
  • Lifeblood (2004) – #13
  • Send Away the Tigers (2007) – #2
  • Journal For Plague Lovers (2009)- #3
  • Postcards From A Young Man (2010)- #3
  • Rewind the Film (2013)
  • Futurology (2014)
  • Resistance Is Futile (2018)
  • The Ultra Vivid Lament (2021)

Források

[szerkesztés]