Katiu
| Katiu (Taungataki) | |
_from_orbit.jpg) | |
| Katiu felül nézetből | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Franciaország |
| Tengerentúli terület |  Francia Polinézia |
| Legnagyobb település | Hitianau |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Hitianau népessége | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Csendes-óceán |
| Szigetcsoport | Raeffsky-szigetek |
| Terület | 10 km² |
| Hosszúság | 27 km |
| Szélesség | 12,5 km |
| Időzóna | UTC-10 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Katiu
Pozíció Francia Polinézia térképén
| |
 d. sz. 16° 26′ 55″, ny. h. 144° 22′ 01″16.448611°S 144.366944°WKoordináták: d. sz. 16° 26′ 55″, ny. h. 144° 22′ 01″16.448611°S 144.366944°W | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Katiu témájú médiaállományokat. | |
Katiu vagy Taungataki egy atoll a Dél-Csendes-óceánon. A terület politikailag Francia Polinéziához tartozik. Katiu a Tuamotu-szigetek egyik alcsoportjának, a Raeffsky-szigeteknek a része. A Raeffsky szigetcsoport a Tuamotu szigetcsoport központi részén található. Katiu a Reffsky-szigetek északnyugati részén található, Tahititől 575 km-re keletre. A majdnem négyszögletes alakú atoll hosszúsága 27 km, szélessége 12,5 km, a területe 10 km². 232,5 km²-es lagúnájába az óceánból két tengerszoroson át lehet bejutni, keleten és nyugaton.
A sziget fő települése az északkeleti motun található Hitianau, amelynek lakossága hozzávetőleg 300 fő. A lakosság a turizmus mellett főleg halászatból, gyöngyház tenyésztésből él.
Története
[szerkesztés]Katiu atollt a nyugat számára Fabian Gottlieb von Bellingshausen orosz világutazó fedezte fel 1820. július 15-én.[1][2] Bellinghausen az atollnak a Saken-sziget nevet adta.[3] 1840. december 20-án szintén a szigeten járt Charles Wilkes amerikai felfedező.[1]
A 19. században Makemo francia gyarmattá vált, amelyen ekkor 50 ember élt (1850 környékén).[4] Két mély tengeri szorosának köszönhetően nagyobb hajókkal is be lehetett jutni a belső lagúnába, ami kedvezett a helyi kopra és gyöngyház kereskedéseknek. Ebben az időszakban Katiu törzsfőnöke egyben Hiti, Dél-Tepoto és Tuanake atollok uralkodója is volt.[5]
Közigazgatás
[szerkesztés]Makemo az önkormányzati település központja. Hozzá tartozik Katiu, Raroia, Takume, Taenga, Nihiru atollok és a lakatlan Haraiki, Észak-Marutea, Tuanake, Hiti, Dél-Tepoto atollok.[6] A közigazgatási terület lakossága 1422 fő (2007).
Gazdaság
[szerkesztés]A kopra termesztés és a gyöngyház tenyésztés mellett a turizmus ma a leghúzóbb gazdasági ágazat az atollon.[7]
2001-ben adták át Katiu atoll kis repülőterét, amelyen a kifutópálya hossza 1200 méter.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Les Atolls des Tuamotu Jacques Bonvallot, Institut de recherche pour le développement, 1994, ISBN 9782709911757, pp.275-282.
- ↑ Tahiti et ses archipels Pierre-Yves Toullelan, éditions Karthala, 1991, ISBN 286537291X, p.61.
- ↑ Names of the Paumotu Islands, with the Old Names So Far As They Are Known Archiválva 2012. február 10-i dátummal a Wayback Machine-ben J.L. Young dans The Journal of the Polynesian Society, Volume 8, No. 4, December 1899, p.264-8 (angolul)
- ↑ Notices sur les colonies françaises, Étienne Avalle, Challamel aîné kiadás, Paris, 1866, p.638.
- ↑ Notices sur les colonies françaises, Étienne Avalle, éditions Challamel aîné, Paris, 1866, p.637.
- ↑ Tahiti Tourisme (franciául). [2007. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 25.)
- ↑ Makemo atoll Archiválva 2012. október 21-i dátummal a Wayback Machine-ben a tahitiheritage.pf oldalán (franciául)
További információk
[szerkesztés]- Atollok listája Archiválva 2007. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (franciául)
