Hermagor-Pressegger See
| Hermagor-Pressegger See | |||
 | |||
| Hermagor főutcája | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ausztria | ||
| Tartomány | Karintia | ||
| Járás | Hermagori járás | ||
| Irányítószám | 9620 | ||
| Körzethívószám |
| ||
| Forgalmi rendszám | HE | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 6824 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 602 m | ||
| Terület | 205,36 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 37′ 38″, k. h. 13° 22′ 02″46.627222°N 13.367222°EKoordináták: é. sz. 46° 37′ 38″, k. h. 13° 22′ 02″46.627222°N 13.367222°E | |||
| Hermagor-Pressegger See weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hermagor-Pressegger See témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Hermagor-Pressegger See (szlovénül Šmohor-Preseško jezero) osztrák város Karintiában, a Hermagori járás központja. 2016 januárjában 6840 lakosa volt.
Elhelyezkedése
[szerkesztés]
Hermagor-Pressegger See Karintia délnyugati részen fekszik, közvetlenül az olasz határ mellett, a Gail folyó felső szakaszánál, a Gitschtal gleccservölgyének bejáratánál. Északról a Gailtali-Alpok, délről a Karni-Alpok hegyei fogják közre. Dél felé a Naßfeld-hágó vezet át Olaszországba, északon pedig a Kreuzberg-nyergen át lehet a Dráva völgyébe jutni. Legnagyobb állóvize az 55 hektáros Pressegger See. Az önkormányzat 12 katasztrális községben[2] 64 falut és egyéb települést fog össze.[3] Ezek lakossága az 1521 (Hermagor) és a 0 (Grafenau) között változik.
A környező települések: nyugatra Kirchbach, északnyugatra Gitschtal, északra Weißensee és Paternion, keletre Sankt Stefan im Gailtal, délkeletre Malborghetto-Valbruna, délre Pontebba, délnyugatra Moggio Udinese és Paularo (az utóbbi négy Olaszországhoz tartozik).
Története
[szerkesztés]Az ember legrégebbi nyomai Hermagor területén a bronzkori urnamezős kultúrához tartoznak: a régészek bronzbaltákra, gyűrűkre és egy tőrre bukkantak. Utóbbi díszítése észak-itáliai befolyásra utal. A vaskorban a régióban vasércet bányásztak, amelyet kereskedők vittek a Földközi-tenger térségébe. I.e. 15-ben a helyi kelták királyságát, Noricumot meghódította a Római Birodalom.
Hermagort először 1169-ben említik az írott források. Nevét az Aquileiai patriarchátus első püspökéről Szt. Hermagorasról kapta. A kedvező helyen, az Alpok hágóinál fekvő település hamar a Gail-völgy központjává fejlődött, már 1288-ban vásárjogot és mezővárosi (Markt) státuszt kapott. A 15. században a török betörések során végigpusztították az egész folyóvölgyet. A 16. századtól a város hűbérura Ortenburg grófja lett.
Franz Xaver Freiherr von Wulfen 1779-ben itt fedezte fel Wulfenia carinthiaca endemikus növényt, amelynek ez az alfaja kizárólag a 2195 m magas Gartnerkofel hegyen él.
Hermagor 1868-ban lett a hasonló nevű járás székhelye. A Monarchia idejében a városban állomásozott a K.u.K. 4. gyalogezred 1. és 2. zászlóalja. 1880-ban Hermagornak 709 lakosa volt, valamennyien német anyanyelvűek. A város ekkor a német-szlovén nyelvhatártól közvetlenül északra volt; Potschachban és Fritzendorfban már szlovének laktak.
1930. október 10-én a tartományi kormányzat Hermagort városi státuszra emelte. 1958-ban hozzácsatolták Möschachot. 1973-ban újabb községek (Egg, Mitschig, Görtschach, Rattendorf) csatlakozásával létrejött a mai Hermagor-Pressegger See-i önkormányzat.
Lakosság
[szerkesztés]
A hermagori önkormányzat területén 2016 januárjában 6840 fő élt, ami visszaesést jelent a 2001-es 7232 lakoshoz képest. Akkor a helybeliek 94,7%-a volt osztrák, 1,6% német, 1,1% boszniai, 1% horvát állampolgár. 68,8%-uk római katolikusnak, 25,6% evangélikusnak, 1,5% muszlimnak, 2,4% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát.
Gazdaság
[szerkesztés]A város legfontosabb gazdasági ágazata a turizmus. Mind nyáron, mind télen sok látogatót vonz, a szállodák évente több mint egymillió vendégéjszakát realizálnak. Télen a nassfeldi síterep, a Déli-Alpok egyik legnagyobb síközpontja a legnagyobb atrrakció, nyáron pedig a változatos túra- és vízisportlehetőségek.
2001-ben a 3228 munkavállalóból 600-an dolgoztak a vendéglátásban vagy a szállásadóknál, 471-en a kereskedelemben, jármű- és egyéb szervizekben, 441-ben pedig az iparban.
Látnivalók
[szerkesztés]
- a möderndorfi vár, benne helytörténeti múzeummal.
- az untermöschachi Lerchenhof-kastélyt 1851-ben építtette Julius von Wodley. A későklasszicista-biedermeier épület 1939 óta műemlék, ma szálloda működik benne.
- a Malenthein-vár romjai a Kühweg melletti Guggenberg-hegyen. Az először 1311-ben említett vár a 16. század elején került Georg von Malenthein kezére, innen kapta a nevét. 1688-ban még lakták, de a 18. században elhagyták és fokozatosan romba dőlt. Ma már csak a külső fal részei és a lakótorony 6–8 m magas maradványai láthatóak.
- a khünburgi vár romjai. A keskeny gerincen épült vár vízellátása mindig is problémás volt és tulajdonosai végül a kényelmesebb "castrum Kyneggbe" (a mai Egg) költöztek, a várat pedig sorsára hagyták. Tornya ma is áll.
- a schlanitzeni Szt. Leonard-templom 1485-ben épült.
- Rattendorf plébániatemploma
- Hermagor plébániatemploma
- a watschigi evangélikus "toleranciaház" II. József vallási türelmi rendelete után épült 1783-ban.
Híres gitschtaliak
[szerkesztés]- Armin Assinger (1964-) alpesi síző
- Roland Assinger (1973-) alpesi síző
- Matija Majar-Ziljski (1809–1892), szlovén pap, politikai aktivista
- Ines Widmann (1904–?) író
Testvérvárosok
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
- ↑ Egg, Görtschach, Guggenberg, Hermagor, Khünburg, Mitschig, Möderndorf, Möschach, Nampolach, Rattendorf, Tröpolach, Vellach
- ↑ Achleiten (3 lakos), Aigen (2), Bergl (22), Braunitzen (10), Brugg (24), Burgstall (7), Danz (23), Dellach (96), Egg (154), Eggforst (12), Förolach (187), Fritzendorf (58), Görtschach (148), Götzing (16), Grafenau (0), Grünburg (79), Guggenberg (28), Hermagor (1521), Jenig (164), Kameritsch (65), Khünburg (226), Kleinbergl (31), Kraschach (49), Kraß (21) Kreuth ob Mellweg (59), Kreuth ob Möschach (12), Kreuth ob Rattendorf (67), Kühweg (185), Kühwegboden (212), Latschach (82), Liesch (5), Mellach (36), Mellweg (46), Micheldorf (160), Mitschig (76), Möderndorf (170), Nampolach (28), Neudorf (311), Neuprießenegg (35), Obermöschach (29), Obervellach (205), Paßriach (120), Podlanig (39), Postran (111), Potschach (44), Presseggen (221), Presseggersee (128), Radnig (220), Radnigforst (8), Rattendorf (283), Schinzengraben (21), Schlanitzen (40), Schmidt (1), Siebenbrünn (4), Sonnenalpe Nassfeld (52), Sonnleitn (26), Süßenberg (20), Töschehof (0), Tröpolach (452), Untermöschach (50), Untervellach (236), Watschig (127), Wittenig (47), Zuchen (0) (2015 januári népességadatok)
Források
[szerkesztés]- Bernhard Gitschtaler (Hrsg.): Ausgelöschte Namen. Die Opfer des Nationalsozialismus im und aus dem Gailtal – Ein Erinnerungsbuch. Otto-Müller Verlag, Salzburg 2015.
- Bernhard Gitschtaler, Daniel Jamritsch: Das Gailtal unterm Hakenkreuz. Über Elemente nationalsozialistischer Herrschaft im Gailtal. kitab-Verlag, Klagenfurt/Celovec 2013.
- Gotbert Moro: Hermagor. Geschichte, Natur, Gegenwart. Geschichtsverein für Kärnten, 1969.
- Hubert Pietschnigg: Hermagor.
- Heidi Rogy: Stadtgemeinde Hermagor-Pressegger See. Geschichte - Kultur - Natur. Verlag des Geschichtsvereines für Kärnten, Klagenfurt 2010.
- A település honlapja
- 20305 – Hermagor-Pressegger See Statistik Austria
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hermagor-Pressegger See című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
