Ugrás a tartalomhoz

Gabriel Narutowicz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gabriel Narutowicz
Született1865. március 17.[1][2][3][4][5]
Telšiai
Elhunyt1922. december 16. (57 évesen)[1][2][3][5]
Varsó[6][7]
Állampolgársága
Gyermekeikét gyermek
Foglalkozása
Tisztsége
  • külügyminiszter
  • Lengyelország elnöke (1922. december 11. – 1922. december 16.)
Iskolái
Kitüntetései
Halál okalőtt seb
SírhelyeSzent János-főszékesegyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Gabriel Narutowicz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gabriel Narutowicz (1865. március 17.1922. december 16.) Lengyelország első köztársasági elnöke, akit egy héttel megválasztása után lőttek le.

Korai évek

[szerkesztés]

Egy litván nemesi család sarja, aki Telšiai-ban született Samogitian megyében. 1908-tól Svájcban a zürichi Polytechnikai Intézetben vállal munkát, valamint sok nyugat-európai vizíerőmű építését irányítja.

Miután 1918-ban Lengyelország visszanyeri a függetlenségét, s a politikai közéletben is szerepet vállalt: 1920-21 között közmunkaügyi miniszter, 1922-ben pedig külügyminiszterként tevékenykedik.

Megválasztása és halála

[szerkesztés]

A Liberális Párt támogatásával 1922. december 11-én választották meg Lengyelország első köztársasági elnökévé a Szejm képviselői, az eskütételére két nappal később került sor. Az elnökké választását követő napokban tömegtüntetések és zavargások követték egymást. A tüntetéseken azok adtak hangot elégedetlenségüknek, akik nem Narutowiczot, hanem a jobboldal jelöltjét, Maurycy Zamoyski grófot várták a köztársasági elnöki székbe. Ebben a felfokozott közhangulatban a rendet csak határozott katonai fellépéssel lehetett fenntartani.

1922. december 16-án – öt nappal beiktatását követően – a varsói Zachęta galéria kiállításán, egy mentálisan zavarodott, nacionalista érzelmű művészeti kritikus, Eligiusz Niewiadomski lelövi (a merénylőt egy hónappal később, 1923. január 31-én golyó általi halálra ítélik és kivégzik).

Narutowiczot a néppárti Stanisław Wojciechowski követte a köztársasági elnöki tisztségben, akit a Nemzetgyűlés - a szejm és a szenátus együttes ülése - a tragikus körülmények között elhunyt elnök halála után négy nappal, 1922. december 20-án választott meg.

Örökség

[szerkesztés]

Varsó, Ochota városrészében található Plac Narutowicza (Narutowicz tér) az ő emlékét őrzi.

Családi vonatkozások

[szerkesztés]

Bátyja, Stanisław Narutowicz a Litván Államtanács tagja, aki – többek között – aláírja a Litvánia függetlenségéről szóló nyilatkozatot 1918. február 16-án.

Források

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b BnF-források (francia nyelven)
  4. Roglo
  5. a b Internetowy Polski Słownik Biograficzny (lengyel nyelven)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  7. psb.19611.1
  • Kovács István, Csoda a Visztulánál és a Balti-tengernél - Európa, Budapest 2006, 142–144. old.