Ugrás a tartalomhoz

Fluoreszcein

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fluoreszcein
Kémiai azonosítók
CAS-szám 2321-07-5
PubChem 16850
ChemSpider 15968
EINECS-szám 219-031-8
DrugBank DB00693
KEGG D01261
MeSH Fluorescein
ChEBI 31624
ATC kód S01JA01
UNII TPY09G7XIR
ChEMBL 177756
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C20H12O5
Moláris tömeg 332,31 g/mol
Olvadáspont 314-316 °C
Oldhatóság (vízben) kevéssé
Veszélyek
MSDS MSDS
NFPA 704
0
1
0
 
R mondatok R36, R43
S mondatok S26, S36, S37, S39
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A fluoreszcein (INN: fluorescein) egy szintetikusan előállított szerves vegyület; vízben és alkoholban oldódó, sötétnarancs/piros színű por. Széles körben alkalmazott fluoreszkáló nyomjelző.

A fluoreszcein a fluoreszcencia spektroszkópiában és mikroszkópiában gyakran alkalmazott fluorofór. Felhasználják festéklézerek aktív közegeként, a kriminalisztikai illetve szerológiai vizsgálatok során alkalmas a látens vérfoltok kimutatására, valamint egyéb helyeken jelölőfestékként. Vizes oldatokban az abszorpciós maximuma 495 nanométer, emissziós maximuma 520 nanométer körül van, a pontos érték az oldat pH-jától függ. Izobesztikus pontja 460 nm, azaz ilyen hullámhosszú megvilágításnál az abszorpció minden pH-értéknél azonos.

Főbb származékai: az izotiocianáttal reagáltatott fluoreszcein, azaz a fluoreszcein-izotiocianát (FITC); illetve az oligonukleotid szintézisben a 6-FAM foszforamidit; dinátrium só formájában uranin néven is ismert.

A vizes oldatának színe narancssárga és zöld, attól függően hogyan figyeljük meg; tükröződéssel vagy közvetlenül (ahogyan a libellában is látható, amelyben az alkohol mellé színezőanyagként alkalmazzák, hogy így növeljék a légbuborék láthatóságát, és így a műszer pontosságát). A fluoreszcein töményebb oldatai akár piros színűek is lehetnek.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Fluoresceinum natricum néven hivatalos.

Kémiai és fizika tulajdonságok

[szerkesztés]
Fluoreszcein UV fényben

A molekula 490 nm körüli hullámhosszú fénnyel megvilágítva erősen fluoreszkál, a kibocsátott fény hullámhossza 520 nm körüli.

A savi disszociációs állandója (pKa) 6,4. Az ionizációs egyensúly pH-függő abszorpcióhoz és emisszióhoz vezet az 5–9-ig terjedő tartományban. A fluoreszcencia lecsengés élettartama protonált és deprotonálódott fluoreszcein esetén 3 és 4 ns közötti, amely lehetővé teszi a pH meghatározását nem intenzitásalapú mérésekkel is. Az élettartam időkorrelált egyfoton számlálással vagy fázis-modulált fluoriméterrel is megmérhető.

Származékai

[szerkesztés]
Fluoreszcein-izotiocianát és 6-FAM foszforamidit

Számos fluoreszcein származék létezik. Például a fluoreszcein-izotiocianát (1), rövidítve FITC. Ebben a fluoreszcein molekula alsó gyűrűjének egyik hidrogénatomja helyén izotiocianát-csoport (-N=C=S) van. Ez a származék bizonyos biológiailag fontos vegyületek primer aminocsoportjaival szemben reaktív, ideértve a sejten belüli fehérjéket is, ezekkel tiokarbamid kötést hoz létre. Ha a fluoreszcein maghoz szukcinimidil észter csoport kapcsolódik, NHS-fluoreszcein keletkezik; amely egy szintén ismert amino-reaktív származék. A pentafluorfenil észterek (PFP) és tetrafluorfenil észterek (TFP) szintén hasznos reagensek. Az oligonukleotid szintézisben néhány, védett fluoreszceint tartalmazó foszforamidit reagenst (pl.: 6-FAM foszforamiditot) (2);[1] széles körben használnak fluoreszceinnel jelölt oligonukleotidok előállítására.

További zöld festékek például az Oregon Green, Tokio Green, SNAFL vagy karboxi-nafto-fluoreszcein, amiket újabb fluorofórokkal együtt – Alexa 488, FluoProbes 488, DyLight 488 – olyan biológiai és kémiai alkalmazásokban használnak fel, ahol nagyobb fotostabilitásra, eltérő spektrális jellemzőkre vagy eltérő kémiai csoportokra van szükség.

Szintézis

[szerkesztés]

A fluoreszceint először Adolf von Baeyer szintetizálta 1871-ben. A fluoreszcein Friedel–Crafts-reakcióval állítható elő ftálsav-anhidridből és rezorcinből, cink-klorid jelenlétében.

Egy másik eljárás metánszulfonsavat használ Brönsted-sav katalizátorként. Ez a módszer enyhébb feltételeket kíván, és eredményesebb is.[2][3]

Alkalmazások

[szerkesztés]

Biokémiai kutatások

[szerkesztés]

A sejtbiológiában a fluoreszcein izotiocianát származékát gyakorta használják sejtek megjelölésére és fluorometriás nyomon követésére (pl.: áramlási citometria). Továbbá a biológiailag aktív molekulák (mint amilyenek az antitestek is) képesek kapcsolódni a fluoreszceinhez, ezáltal lehetővé téve a biológusok számára, hogy specifikus fehérjéket vagy sejten belül struktúrákat vegyenek célba a fluorofórral. Ez az alkalmazás gyakori a Yeast display eljárásban.

A fluoreszcein nukleozid trifoszfáttá (NTP) konjugálható; valamint enzimatikusan beépíthető próba az in situ hibridizációhoz. Ugyanerre a célra a fluoreszcein amidit is használható, mert lehetővé teszi jelölt oligonukleotidok szintézisét. Egy további technika, a Molecular Beacon szintetikus fluoreszceinnel jelölt oligonukleotidokat használ fel. A fluoreszceinnel jelölt próbák láthatóvá tehetők a FISH eljárással; vagy célzott ellenanyagokkal (immunhisztokémia). Az utóbbi gyakori alternatívája a digoxigeninnek, a két módszert együtt is alkalmazzák akkor, ha két gént kell megjelölni egy mintában.[4]

Egészségmegőrzés

[szerkesztés]

A fluoreszcein nátrium sója széles körben alkalmazott vizsgálati anyag a szemészet és az optometria területén; ahol a szaruhártya horzsolásainak, fekélyeinek és herpeszes szaruhártya fertőzés diagnosztizálásához használnak helyi fluoreszceint. Kemény, gázáteresztő kontaktlencse felhelyezésekor is felhasználják, hogy értékelni lehessen a lencse alatti könny-réteget. Ez úgy lehetséges, hogy az egyszer használatos steril tasakokban tárolt szálmentes papír felhordókat fluoreszcein-nátriumba áztatják.[5]

Intravénás illetve orális fluoreszcein használatos a fluoreszcens angiográfiás kutatásokban, és az érrendszeri betegségek diagnosztizálásában, kategorizálásában – beleértve a lábat, az időskori makula degenerációt, diabetikus retinopatiát, intraokuláris gyulladásokat és daganatokat – valamint egyre gyakrabban az agydaganat műtéteknél.

Tengeri mentés

[szerkesztés]
1965 júliusa; a Gemini–4 űrhajó legénysége festéket engedett a vízbe, hogy segítse a „splashdown” helyének megtalálását

A második világháború alatt a német repülőgépek személyzete kis mennyiségű fluoreszceint hordott magánál. Ha a gépet lelőtték, de a személyzet ejtőernyővel kiugrott; a tengerbe érkezés után a vízbe engedték azt. A fluoreszcein okozta élénk szín jól látszott a levegőből, még nagy távolságból is; így segítette a légimentőket, hogy megtalálják a lezuhant legénységet. A módszert később más országok légiereje is átvette.

Folyórendszerek

[szerkesztés]
A Chicago River vize zöldre festve

A fluoreszceint felhasználják vízben oldódó festékek alkotóelemeként, különböző környezetvédelmi szimulációkhoz, vizsgálatokhoz. A festéket az esővízhez adva bármilyen szivárgás kimutatható. Felhasználják víz alatti barlangrendszerek feltérképezéséhez is, a segítségével meghatározható, hogy a barlangban található víz hol bukkan felszínre, kapcsolatban áll-e más barlangokkal.[6]

1962-től kezdődően minden évben, Szent Patrik napja alkalmából befestik a Chicago folyó vizét; habár a környezetvédők nyomására az alkalmazott festék 1966 óta nem tartalmaz fluoreszceint.

Ausztráliában és Új-Zélandon a denaturált szesz elszínezésére is használják.

Olajipar

[szerkesztés]

A fluoreszcein festék 15%-os oldatát gyakran használják tenger alatti olaj -és gáz vezetékek illetve más tenger alatti infrastruktúrák nyomáspróbájakor, hogy felfedezzék a szivárgásokat. A szivárgásoknál kiömlő festéket a búvárok UV fényforrással észlelik.

Biztonság

[szerkesztés]
Fluoreszcein ultraibolya fény alatt.

Az intravénásan, szájon át és helyileg alkalmazott fluoreszcein is okozhat mellékhatásokat; hányingert, hányást, kiütéseket, akut hipotóniát, anafilaxiát, és hozzá kapcsolódóan anafilaxiás reakciót;[7] az anafilaxiás sokk hirtelen szívmegállást[8] és halált okozhat.[9][10]

A leggyakoribb tünet a hányinger, amelynek elsősorban a test és a nátrium-fluoreszcein festék pH-értéke közti eltérés az oka; azonban más tényezők is hozzájárulnak. A hányinger rendszerint átmeneti és gyorsan elmúlik. A kiütések a kissé kellemetlentől a súlyosig is terjedhetnek; ám egyetlen adag antihisztamin teljes megkönnyebbülést hozhat. Az anafilaxiás sokk és az azt követő hirtelen szívleállás és halál nagyon ritka, mivel azonban ez néhány percen belül bekövetkezik, a fluoreszceint használó egészségügyi dolgozó fel kell legyen készítve arra, hogy sürgösségi újjáélesztést hajtson végre.

Az intravénás alkalmazás jár a legtöbb mellékhatással, beleértve a hirtelen halált; lehetséges azonban, hogy ez nem a nagyobb kockázatot, hanem a gyakoribb alkalmazást tükrözi. Mind a helyi, mind a szájon keresztüli felhasználás esetén jelentkezett anafilaxia,[11][12] egy esetben anafilaxiás szívleállást okozott a helyileg alkalmazott szemcsepp (az érintett személyt újraélesztették).[8] A jelentett mellékhatások aránya változó, 1 és 6% közé tehető.[13][14][15][16] A kockázat 25-ször magasabb azok esetében, akiknél már korábban előfordultak mellékhatások.[15] A kockázat azonban csökkenthető antihisztamin megelőző szedésével;[17] és a bekövetkező anafilaxia azonnali sürgősségi kezelésével.[18] Egy egyszerű Prick-teszt elvégzése segíthet kiszűrni a magasabb kockázatú személyeket.[16]

Lásd még

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Fluorescein című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Brush, C. K. Fluorescein Labelled Phosphoramidites. US Patent 5,583,236. [1] Archiválva 2017. február 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. ↑ Sun, W. C.; Gee, K. R.; Klaubert, D. H.; Haugland, R. P., Synthesis of Fluorinated Fluoresceins. Journal of Organic Chemistry 1997, 62, (19), 6469-6475.
  3. ↑ (2004) „Preparation of 5- and 6-Carboxyfluorescein”. Synthesis 2004 (15), 2591–2593. o. DOI:10.1055/s-2004-829194. 
  4. ↑ Noga E. J., Udomkusonsri, P. (2002). „Fluorescein: A Rapid, Sensitive, Nonlethal Method for Detecting Skin Ulceration in Fish”. Vet Pathol 39 (6), 726–731(6). o. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1354/vp.39-6-726. PMID 12450204. (Hozzáférés: 2007. július 16.) 
  5. ↑ (1959) „New Drugs”. Can Med Assoc J 80 (12), 997–998. o. PMID 20325960. PMC 1831125. 
  6. ↑ A barlangfeltárás elmélete
  7. ↑ The Diagnosis and Management of Anaphylaxis – XXI. Anaphylactoid reactions to fluorescein. J Allergy Clin Immunol 1998;101:S465-528. Free full text Archiválva 2007. augusztus 15-i dátummal a Wayback Machine-ben; see also The diagnosis and management of anaphylaxis: an updated practice parameter. Archiválva 2007. augusztus 5-i dátummal a Wayback Machine-ben from the National Guideline Clearinghouse.
  8. ↑ a b el Harrar N, Idali B, Moutaouakkil S, el Belhadji M, Zaghloul K, Amraoui A, Benaguida M (1996). „[Anaphylactic shock caused by application of fluorescein on the ocular conjunctiva]” (francia nyelven). Presse Med 25 (32), 1546–7. o. PMID 8952662. 
  9. ↑ Fineschi V, Monasterolo G, Rosi R, Turillazzi E (1999). „Fatal anaphylactic shock during a fluorescein angiography”. Forensic Sci. Int. 100 (1–2), 137–42. o. DOI:10.1016/S0379-0738(98)00205-9. PMID 10356782. 
  10. ↑ Hitosugi M, Omura K, Yokoyama T, Kawato H, Motozawa Y, Nagai T, Tokudome S (2004). „An autopsy case of fatal anaphylactic shock following fluorescein angiography: a case report”. Med Sci Law 44 (3), 264–5. o. DOI:10.1258/rsmmsl.44.3.264. PMID 15296251. 
  11. ↑ Kinsella FP, Mooney DJ (1988). „Anaphylaxis following oral fluorescein angiography”. Am. J. Ophthalmol. 106 (6), 745–6. o. PMID 3195657. 
  12. ↑ Gómez-Ulla F, Gutiérrez C, Seoane I (1991). „Severe anaphylactic reaction to orally administered fluorescein”. Am. J. Ophthalmol. 112 (1), 94. o. PMID 1882930. 
  13. ↑ Kwan AS, Barry C, McAllister IL, Constable I (2006). „Fluorescein angiography and adverse drug reactions revisited: the Lions Eye experience”. Clin. Experiment. Ophthalmol. 34 (1), 33–8. o. DOI:10.1111/j.1442-9071.2006.01136.x. PMID 16451256. 
  14. ↑ Jennings BJ, Mathews DE (1994). „Adverse reactions during retinal fluorescein angiography”. J Am Optom Assoc 65 (7), 465–71. o. PMID 7930354. 
  15. ↑ a b Kwiterovich KA, Maguire MG, Murphy RP, Schachat AP, Bressler NM, Bressler SB, Fine SL (1991). „Frequency of adverse systemic reactions after fluorescein angiography. Results of a prospective study”. Ophthalmology 98 (7), 1139–42. o. PMID 1891225. 
  16. ↑ a b Matsuura M, Ando F, Fukumoto K, Kyogane I, Torii Y, Matsuura M (1996). „[Usefulness of the prick test for anaphylactoid reaction in intravenous fluorescein administration]” (japán nyelven). Nippon Ganka Gakkai Zasshi 100 (4), 313–7. o. PMID 8644545. 
  17. ↑ Ellis PP, Schoenberger M, Rendi MA (1980). „Antihistamines as prophylaxis against side reactions to intravenous fluorescein”. Trans Am Ophthalmol Soc 78, 190–205. o. PMID 7257056. PMC 1312139. 
  18. ↑ Yang CS, Sung CS, Lee FL, Hsu WM (2007). „Management of anaphylactic shock during intravenous fluorescein angiography at an outpatient clinic”. J Chin Med Assoc 70 (8), 348–9. o. DOI:10.1016/S1726-4901(08)70017-0. PMID 17698436. 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fluoreszcein&oldid=27249841”