Flexió (nyelvészet)

Lásd még: Flektáló nyelv

Nem tévesztendő össze a következővel: Flexió (egyértelműsítő lap).

A flexió, flektálás vagy hajlítás a nyelvészetben a flektáló nyelvekre jellemző szóalak-változtatás, amellyel a különböző nyelvtani viszonyokat kifejezik. A „ragasztó” jellegű toldalékolással (agglutinációval) ellentétben a flexió során a szóalakok nehezen szegmentálhatóak, a toldalékok a szótővel sokszor egybeolvadnak.

• Külső flexióról beszélünk az ún. szintetikus toldalékok esetében (egyetlen toldalék, több jelentés). Például a latin dominos (’urakat’) szóalak -os végződése egyidejűleg jelöli a többes számot és a tárgyesetet, ellentétben a hasonló jelentésű magyar szóalakkal, amelyben ezeket a funkciókat önálló, egymástól szételemezhető toldalékok képviselik.
• Belső flexió áll fenn abban az esetben, ha maga a szótő szintetikus. Erre példa az angol sing ’énekel’, sang ’énekelt’ és sung ’énekelt’ (múlt idejű melléknévi igenév) szótári sor, amelynek második és harmadik tagja a szótő magánhangzójának változtatásával (ún. ablauttal) fejezi ki a megfelelő nyelvtani jelentést.
• A kettő kombinációja (toldalékolás és tőváltoztatás). Erre példa a spanyol pon|emos ’helyezünk’ és pus|imos ’helyeztünk’.
• Reduplikáció (a szótő/tőhang megkettőzése), pl. latin do ’adok’ és dedi ’adtam’.
• Szóképzés (elő-, illetve utóképzők hozzáadása a szótőhöz), pl. spanyol conocer ’ismerni’, desconocer ’nem ismerni’, reconocer ’el-/felismerni’.

• Névszóragozás vagy deklináció, a főnevek, melléknevek, névmások stb. alakváltoztatása a mondatban betöltött funkciók szerint; főként a régi, illetve a konzervatív indoeurópai nyelvekre (pl. latin, görög, szláv nyelvek stb.), illetve az afroázsiai nyelvcsaládra jellemző.
• Névszóflexió, hiányos névszóragozás, pl. az újlatin nyelvekben a nyelvtani nem és a többes szám jelzése, a személyes névmások eltérő alakjai a különböző nyelvtani funkciók betöltésére, stb.
• Igeragozás, az ige alakváltoztatása mód, idő, aspektus, illetve szám és személy szerint.

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Inflection című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Flexión – Diccionario de la lengua española
• A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973  , p. 1660
• Bevezetés a nyelvtudományba, Kálmán László – Trón Viktor; második, bővített kiadás; Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, 2007, p. 84.

• Flektáló nyelv
• Ablaut