De Havilland Canada Dash 8
De Havilland Canada Dash 8 | |
Q400 a Flybe színeiben | |
Egyéb elnevezés | Bombardier Dash 8 |
Funkció | regionális utasszállító repülőgép |
Gyártó | De Havilland Canada (1983–1988) Boeing (1988–1992) Bombardier Inc. (1992–2019) De Havilland Canada (2019–) |
Sorozatgyártás | 1983–2021 |
Gyártási darabszám | 1249[1] |
Ár | 32,2 millió $ (Q400, 2017)[2] |
Kapacitás | 37 (Q200) 50 (Q300) 82 (Q400) |
Személyzet | 5 fő (Q400) |
Első felszállás | 1983. június 20. |
Méretek | |
Hossz | 22 m (Q200) 25 m (Q300) 32 (Q400) m |
Fesztáv | 27,40 m (Q200, Q300) 28,4 (Q400) m |
Magasság | 7,49 m (Q200, Q300) 8,4 (Q400)[3] m |
Szárnyfelület | 64 (Q400) m² |
Tömegadatok | |
Hasznos terhelés | 8489 kg |
Max. felszállótömeg | 30 481 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | turbólégcsavar |
Motor | Pratt & Whitney Canada PW100 |
Teljesítmény | 3781 kW |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 556–667 km/h |
Hatótávolság | 2040 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz De Havilland Canada Dash 8 témájú médiaállományokat. |
A De Havilland Canada Dash 8 (vagy DHC 8, korábbi nevén Bombardier Dash 8) egy turbólégcsavaros regionális utasszállító repülőgépekből álló család, amit a De Havilland Canada cég fejlesztett ki 1983-ban. Öt évvel később a Boeing megvásárolta a gyártási jogokat, majd 1992-ben eladta azokat a Bombardier Inc.-nek. 2019-ben a jogok átkerültek a Viking Air-hez, ami újraélesztette a De Havilland márkát; jelenleg is ez gyártja a repülőgépeket. A világ egyik legnépszerűbb kis hatótávolságú gépe,[4] számos diszkont és regionális légitársaság használja.[5]
A repülőgépből eddig 4 különböző nagy sorozat (100, 200, 300, 400) alakult ki. Jelenleg már csak a 400-as sorozat, azon belül is a Q400-as típus van gyártásban. A Q jelet onnan kapta, hogy speciális zajcsökkentő rendszerrel van fölszerelve.
A Malév flottájában négy darab Bombardier Dash 8 Q400-as üzemelt 2008-2012 között.[6]
Története
[szerkesztés]A De Havilland Canada (DHC) 1928-ban alakult meg abból a célból, hogy katonai repülőgépeket építsen brit licenc alapján. A második világháború után a cég inkább a polgári repülőgyártás felé húzódott. A gyár az igazi áttörést 1975-ben érte el, amikor bemutatták a DHC 7 regionális gépet, ami később a Dash 7 nevet kapta. A repülőgép 50 ember szállítására volt képes. Négy hajtóműves repülőgép lévén erős volt és a felső szárnyas elrendezés még alkalmasabb volt a rövidpályás, alkalmanként akár füves repülőtérről való üzemeltetéshez is.
Az első Dash 8-100-as példány 1983. április 19-én gurult ki a gyárból, majd a repülőgép még az év júniusában végrehajtotta a legelső felszállását. Az első repülőgépet a kötelező dokumentumok megszerzése után, 1984 októberében adta át a Havilland a kanadai NorOntair cégnek. Körülbelül egy évvel később az amerikai Piedmont Airlines is vásárolt az új típusból. Másfél év elteltével a gép már nemcsak Észak-Amerikába, hanem Európába is megérkezett, a Tyrolean Airlines-nál állt szolgálatba.
A Dash 8-300-as 1985-ben lett átadva a nagyközönségnek. Az új modell már 56 utast volt képes elszállítani, erősebb hajtóművei és tágasabb beltere volt. Ugyanezeket a fejlesztéseket később alkalmazták a 100-as típuson is, 100A néven, majd annak még továbbfejlesztett változata lett a 100B. Emellett megjelent a Dash 8-200-as típus is, majd 1995-ben a Bombardier hozzálátott a 400-as modell tervezéséhez. A cég nem sokkal azelőtt vette meg a repülő gyártási jogait a Boeingtől, miután az 1988-ban megvásárolta a DHC-t. A 300-as típushoz képest 6 méterrel megtoldották a gép törzsének hosszát, megnövelték a befogadóképességét, ennek megfelelően erősebb motorokkal látták el a gépeket. A 100-as, 200-as és a 300-as gyártása időközben már leállt, így jelenleg csak a 400-as típust készítik, abból is a Q betűjellel ellátott, zajszennyezést csökkentő változatot.[5]
2019-ben a Bombardier végleg megvált a típustól, amit a Viking Air vásárolt meg. Az anyacég újra létrehozta a DHC vállalatot, így jelenleg is az gyártja a gépet.[7][8]
2021 januárjában a De Havilland bejelentette, hogy fölhagy a típus gyártásával.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2018. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 12.)
- ↑ Archivált másolat. [2019. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 12.)
- ↑ https://web.archive.org/web/20180416074022/https://commercialaircraft.bombardier.com/content/dam/Websites/bombardiercom/supporting-documents/BA/Bombardier_Q%20Series_Final.pdf
- ↑ Dash 8-400 | Turboprop | De Havilland. dehavilland.com. (Hozzáférés: 2020. május 12.)
- ↑ a b AIRportal.hu: 30 éves a Bombardier Dash 8-as (magyar nyelven). AIRportal.hu, 2013. június 20. (Hozzáférés: 2020. április 12.)
- ↑ AIRportal.hu: Megérkezett az első Malév De Havilland Dash 8-Q400 (magyar nyelven). AIRportal.hu, 2008. november 27. (Hozzáférés: 2020. április 12.)
- ↑ Zoltán, Zsiray-Rummer: Eladta a Q400-as turbóprop-programját a Bombardier (magyar nyelven). AIRportal.hu, 2018. november 8. (Hozzáférés: 2020. április 12.)
- ↑ Bloomberg - Are you a robot?. www.bloomberg.com. (Hozzáférés: 2020. április 12.)
- ↑ AIRportal.hu: Leállítja a Dash 8-Q400-as gyártósorait a De Havilland Canada (magyar nyelven). AIRportal.hu, 2021. január 18. (Hozzáférés: 2021. február 11.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a De Havilland Canada Dash 8 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.