Cukkini

Cukkini
különböző formában és színben
Osztályozás
Nemzetség:	Tök (Cucurbita)
Faj:	(Cucurbita pepo)
A Wikimédia Commons tartalmaz Cukkini témájú kategóriát.

A cukkini a Cucurbita pepo tökfaj egyik változata (Cucurbita pepo subsp. pepo convar. giromontiina). Először a 19. században írták le. Az eredetileg Amerikában őshonos kultúrnövényt, miután Európába került főként az olaszok termesztették s tenyésztették ki ezt a változatát, magyar neve is innen ered. Nyersen és különböző módokon elkészítve is fogyasztható, kivéve ha keserűnek érezzük.

A cukkini a több mint 7000 évvel ezelőtt Mezo-Amerikában először háziasított tökfajból származik.^[1] Először Charles Victor Naudin francia botanikus írta le 1856-ban, bár a fajta első leírása cukkini néven (‘Zucca Quarantine Vera Nana’) egy 1901-ben Milánóban megjelent műben található. Ezt a viszonylag új kultúrnövényt ezután intenzíven nemesítették mind az Egyesült Államokban, mind pedig Európában, ennek köszönhetően az egyik legszélesebb körben termesztett és gazdaságilag legfontosabb nyári (már nyáron is szüretelhető) tök.^[2][3][4]

Magyar neve is olasz jövevényszó. A zucchino (jelentése: a Cucurbita pepo gyümölcse) főnév többes számú, az ételnevekben gyakori alakjának (zucchini: 'cukkinik') az átvétele. A növény nálunk – bár mint étel korábban is ismert volt^[5] – csupán az 1970-es évektől terjedt el.^[6][7]

A levelei és virágai a főzőtökhöz hasonlítanak, egymás után érő termései tömörhúsúak, Magyarországon legismertebbek zöld színű, hengeres alakúak, de termesztik sárga, fehér és más színekben, illetve formában is.^[6][8]

Fő vagy másodnövényként és támrendszer mellett is lehet termeszteni. Igényli a metszést. Az uborkához hasonlóan a cukkini is nagy hely (növényenként 1-2 m²), tápanyag és víz igényű. Fagyérzékeny, ezért vetését ehhez igazítsuk. Kelés után kapáljuk és trágyázzuk. A gombafertőzésekre érzékeny. Kártevői a levéltetvek, a tripszek, a takácsatkák. A folyamatos gyakori szedéssel csökken a tövek terhelése.^[6][9]

Minden fejlettség esetén, széleskörűen, akár salátaként vagy töltve, párolva, télire savanyítva is fogyasztható.^[9]

Eredetileg minden tökféle és rokonai, mint például a cukkini vagy az uborka kesernyés ízű, de miután termesztésbe vonták ezeket, olyan fajtákat neveltek ki, amik már nem tartalmaznak keserűanyagot. Azonban a vad típusokkal (pl. dísztökökkel) való visszakeresztezés eredményeként, vagy spontán fordított mutáció után a mag önszaporodása esetén, illetve egyes kutatások szerint aszályos időkben, az eredetileg is a rovar és gomba kártevők ellen termelt különféle keserű ízű méreganyagokat, kukurbitacint tartalmazhat. Ilyenkor tilos az elfogyasztása. Már kis mennyiségben is hányingert, hányást, hasmenést, sőt életveszélyes bélkárosodást is okozhat.^{[10][11][12][13]}

• Ételek
• 
  levesként
• 
  salátában
• 
  grillezve
• 
  szószként palackozva
• 
  süteményként