Ugrás a tartalomhoz

Christoph Ludwig Agricola

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Christoph Ludwig Agricola

Született1665. november 5.
Regensburg
Meghalt1724. augusztus 8.
Regensburg (58 évesen)
Nemzetiségenémet
Stílusatájképfestészet
Aki hatott ráNicolas Poussin
Claude Lorrain
Aki(k)re hatottChristian Hilfgott Brand
A Wikimédia Commons tartalmaz Christoph Ludwig Agricola témájú médiaállományokat.
Folyóparton vízesésésnél (olajfestmény)
Folyóparti tájkép átutazókkal (tempera papíron)

Christoph Ludwig Agricola (Regensburg, 1665. november 5.Regensburg, 1724. augusztus 8.) német barokk tájképfestő és rézkarcoló.

Életútja

[szerkesztés]

Festészetére Nicolas Poussin és Claude Lorrain festészete volt nagy hatással. „Heroikus” tájképeket festett, amelyek a kortársak körében nagy népszerűségnek örvendtek, számos fiatal festő őt utánozta. Tájképei igen változatosak voltak, hiszen a festő sokat utazott, többek közt járt Angliában, Hollandiában, Franciaországban, Itáliában, s hosszabb ideig Nápolyban tartózkodott. Számos magángyűjtő és múzeum vásárolta műveit Európa városaiban (Bécs, Drezda, Kassel, Firenze, Nápoly, Bologna, Torino stb.). Olajfestményeinek színei az idők folyamán a Munkácsy Mihály festményein is ismert festéstechnikai[1] okok miatt megsötétedtek.

Tanítványai közül Christian Hilfgott Brand (1694-1756) Bécsben tett szert hírnévre, mint tájképfestő.

Képeiből

[szerkesztés]
  • Önarckép ecsettel és palettával (Brunswick Múzeum)
  • Portré testvéréről (Bernhard Vogel)
  • Diána és Actaeon (rézkarc)
  • Szatír a Nimfák a kanapéján (rézkarc)
  • Tájkép a folyópartról és a házakról (rézkarc)[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. E festéstechnikai téma kifejtését lásd a Munkácsy Mihályról szóló szócikkben.
  2. Képlista a német wikipedia megfelelő szócikke nyomán.

Források

[szerkesztés]
  • Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Andor Győző kiadása, 1935. Christoph Ludwig Agricola szócikkét lásd 14. p.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.