Ugrás a tartalomhoz

Agymenők (film)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Agymenők
(Brain Donors)
1992-es amerikai film
RendezőDennis Dugan
Producer
Műfajhaverfilm
ForgatókönyvíróPat Proft
Főszerepben
ZeneIra Newborn
OperatőrDavid M. Walsh
VágóMalcolm Campbell
Gyártás
GyártóParamount Pictures
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelvangol
Játékidő82 perc
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató1992
További információk
SablonWikidataSegítség

Az Agymenők (eredeti cím: Brain Donors) 1992-ben bemutatott amerikai filmvígjáték, melyet Pat Proft forgatókönyvéből Dennis Dugan rendezett, David és Jerry Zucker vezető filmproduceri közreműködésével. A történet a Marx fivérek Botrány az operában (1935) és Versenynap (1937) című filmjeinek laza adaptációja. A főbb szerepekben John Turturro, Bob Nelson, Mel Smith és Nancy Marchand látható.

Az Amerikai Egyesült Államokban 1992. április 17-én mutatták be.

Cselekmény

[szerkesztés]

Oscar Winterhaven Oglethorpe iparmágnás és filantróp halála után annak vagyonát özvegye, Lillian kezeli. Roland T. Flakfizer, a gátlástalan szoknyavadász ügyvéd, társai Rocco és Jacques segítségével akar a nő kegyeibe férkőzni. Próbálkozásai miatt szembekerül az Oglethorpe család jogászával, Edmund Lazlóval. Végrendeletében Oglethorpe elrendelte egy balett-társulat megalapítását, Flakfizer azonnal lecsap a zsíros fizetéssel járó állásra – bár fogalma sincs a balettről.

Az igazgatói székbe Lazlo kerül, miután szerződteti a híres táncost, Roberto Volare-t, de Flakfizer is kiharcol magának egy társ-igazgatói pozíciót. Az ügyvéd igyekszik segíteni a fiatal, tehetséges táncosnőt, Lisa LeBaront és szintén táncos, de állástalan barátját, Alan Grantet. Volare elküldi a lányt, mert az nem enged csábítási kísérleteinek. Flakfizer és társai bejutnak a nyitóelőadásra, ahol Volare táncol és abszurdabbnál abszurdabb csínyeikkel tönkreteszik a darabot, rossz fényben tüntetve fel Volare-t a közönség előtt. Amikor a táncosnak elege lesz, Lisa és Alan lép színpadra, nagy sikert aratva.

Szereplők

[szerkesztés]
Szerep Színész Magyar hang
1. szinkron[1] 2. szinkron[2]
Roland T. Flakfizer John Turturro Lippai László
Jacques Bob Nelson Széles László Czvetkó Sándor
Rocco Melonchek Mel Smith Koroknay Géza Forgács Gábor
Roberto "Nagy" Volare George de la Peña Galambos Péter Seszták Szabolcs
Edmund Lazlo John Savident Láng József
Lillian Oglethorpe Nancy Marchand Gyimesi Pálma Czigány Judit
Lisa LeBaron Juliana Donald Biró Anikó Kisfalvi Krisztina
Alan Grant Spike Alexander Fekete Zoltán Dévai Balázs
Tina Teri Copley
orvos Franklin Cover Kardos Gábor
küldönc Eddie Griffin
táncosnő Katherine LaNasa

A film készítése

[szerkesztés]

A filmben John Turturro, Bob Nelson és Mel Smith alakítja Groucho, Harpo és Chico Marx, azaz a Marx fivérek szerepeit. Nancy Marchand a Margaret Dumont által megformált szereplőt kelti életre.[3][4] Dennis Dugan szerette volna az akkor még ismeretlen Adam Sandlernek adni a főszerepet, de nem járt sikerrel. Sandler azonban értékelte erőfeszítéseit és később Dougant választotta ki a Happy, a flúgos golfos (1996) rendezőjének. A későbbiekben is számos filmet készítettek közösen.[5] A film elején és végén lévő agyagfigurákkal készült animációkat Will Vinton animátor alkotta meg.[4]

Eredetileg 1991-ben mutatták volna be, de a premiert későbbre tolták, konkrét időpont nélkül. Korabeli beszámolók szerint Turturro nem volt hajlandó nyilatkozni a filmről és nyilvánvalóan „kifejezetten elégedetlen” volt a projekttel. Végül a film 1992. április 19-én került mozikba, a Paramount stúdió részéről minimális ráfordítással. Csupán 523 filmszínházban tűzték műsorra, nem tartottak előzetes vetítést a kritikusoknak és a promóció is elenyésző volt.[6]

Fogadtatás

[szerkesztés]

A kritikusok a Marx fivérek filmjeinek gyenge utánzatának tartották.[6] A Rotten Tomatoes-on 11 hivatásos kritikus véleményét összegezve 45%-os értékelésen áll.[7]

Richard Harrington, a The Washington Post kritikusának konklúziója szerint „…Turturro, bár kiváló drámai színész, nem Groucho, Proft nem Kaufman, Dennis Dugan rendező pedig nem Sam Wood.”[3]

A filmről pozitívabb kritikák is születtek. A South Florida Sun Sentinel újságírója úgy vélte, „Egyetlen hihető és sokoldalú szereplő sincs benne, nem hat a nemesebb érzelmeinkre és nincs semmiféle politikailag korrekt mondanivalója fontos társadalmi problémákkal kapcsolatban. De pontosan ezek a hibáknak tűnő adottságok azok, amelyek az idei év eddigi legszórakoztatóbb filmjévé teszik.”[8]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Agymenők (1. magyar változat) - ISzDb (magyar nyelven). Internetes Szinkron Adatbázis. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
  2. Agymenők (2. magyar változat) - ISzDb (magyar nyelven). Internetes Szinkron Adatbázis. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
  3. a b Harrington, Richard: Brain Donors (angol nyelven). The Washington Post, 1992. április 18. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
  4. a b Wilmington, Michael: MOVIE REVIEW : 'Brain Donors' Transplants Marx Bros. (angol nyelven). Los Angeles Times, 1992. április 20. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
  5. Heisler, Steve: Dennis Dugan: A quiet hitmaker (angol nyelven). Variety, 2010. december 3. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
  6. a b Brain Donors (angol nyelven). AFI Catalog. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
  7. Brain Donors (angol nyelven). Rotten Tomatoes. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
  8. Blaise, Judd: ‘BRAIN DONORS’: DUMB, BUT FUNNY. South Florida Sun Sentinel, 1992. május 8. [2021. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. július 9.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Brain Donors című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]