Ugrás a tartalomhoz

Achille Van Acker

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Achille Van Acker
Belgium 33. miniszterelnöke
Hivatali idő
1945. február 12. – 1946. március 13.
UralkodóIII. Lipót
ElődHubert Pierlot
UtódPaul-Henri Spaak
Hivatali idő
1946. március 31. – 1946. augusztus 3.
UralkodóIII. Lipót
ElődPaul-Henri Spaak (2. hivatali idő)
UtódCamille Huysmans
Hivatali idő
1954. április 23. – 1958. június 26.
UralkodóI. Baldvin
ElődJean Van Houtte
UtódGaston Eyskens

Született1898. április 8.
Brugge
Elhunyt1975. július 10. (77 évesen)
Brugge
PártBSP-PSB

Foglalkozáspolitikus
IskoláiEgyetem Lille 1

Díjak
  • Nagy Aranymedál az Osztrák Köztársaság Szolgálatáért
  • Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany
  • Grand Cross of the Order of Polonia Restituta
  • Minister of State (1958. december 23.)
  • doctor honoris causa from the University of Lille (1948)
A Wikimédia Commons tartalmaz Achille Van Acker témájú médiaállományokat.

Achille Honoré Van Acker (1898. április 8.1975. július 10.) belga politikus 1945 és 1958 között három alkalommal a belga kormány miniszterelnöke, összesen hét évig töltötte be ezt a tisztséget. Mint politikus, a BSP-PSB párt tagja volt, amelyet pályafutása elején még Belga Szocialista Pártként ismertek. Beceneve Achille Charbon volt.

Élete

[szerkesztés]

Van Acker 1898. április 8-án született Brugge városában, családjában összesen 12 gyermek volt. Feltehetően a család anyagi gondjai miatt csak 10 éves koráig járt iskolába, ennek ellenére már 28 évesen, 1926-ban a brugge-i város tanács tagjává választották. A következő évben Van Ackert megválasztották a belga parlament alsóházi képviselőjének. A második világháború alatt illegalitásba vonult és a Vlaamse Centrale der Illegale Partij ellenállási mozgalom szervezésében vett részt.

A második világháborút követően az első két belga kormány miniszterelnöke 1945-46 között, majd ezt követően mint munkaügyi, szociális, közegészségügyi, mobilitási és bányászati miniszter szolgált (ez utóbbi miatt kapta becenevét – charbon franciául szenet jelent). 1961 és 1974 között a belga parlament elnöke volt, 1958-ban pedig államminiszteri posztot kapott.

A Van Acker vezetése alatt összeállt első három belga kormány meglehetősen rövid életű volt, mivel az országot a III. Lipót király hazatérését ellenző és támogató pártok szinte két részre szakították. A válság egészen 1951-ig tartott, amikor a király lemondott fia, Badouin javára. Van Acker negyedik kormányzása alatt különféle szociális programokat indított be és ennek köszönhetően a modern belga szociális rendszer egyik megteremtőjeként tartják számon.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]