eredet

Hungarian

ered (“to originate, to come from”) +‎ -et (noun-forming suffix)

eredet (usually uncountable, plural eredetek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	eredet	eredetek
accusative	eredetet	eredeteket
dative	eredetnek	eredeteknek
instrumental	eredettel	eredetekkel
causal-final	eredetért	eredetekért
translative	eredetté	eredetekké
terminative	eredetig	eredetekig
essive-formal	eredetként	eredetekként
essive-modal	—	—
inessive	eredetben	eredetekben
superessive	eredeten	eredeteken
adessive	eredetnél	eredeteknél
illative	eredetbe	eredetekbe
sublative	eredetre	eredetekre
allative	eredethez	eredetekhez
elative	eredetből	eredetekből
delative	eredetről	eredetekről
ablative	eredettől	eredetektől
non-attributive possessive - singular	eredeté	eredeteké
non-attributive possessive - plural	eredetéi	eredetekéi

Compound words

From ered +‎ -et (case suffix), from ér (“blood vessel, vein”) +‎ -ed (“your”, possessive suffix).

eredet

eredet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
eredet in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).