Rendező:
György PálfiOperatőr:
Gergely PohárnokSzereplők:
Csaba Czene, Gergely Trócsányi, Adél Stanczel, Marc Bischoff, Erwin Leder, Maria Bodor, István Znamenák, Piroska Molnár, Réka Lemhényi, Gyula Kiss (több)Tartalmak(1)
A rendező által Sperma-Nyál-Vér kvázi epizódcímekkel is felruházott film három nemzedék sorsán keresztül repíti a nézőt mintegy a múltszázad elejétől egy utópisztikus vízióba. A világvégi garnizonban a tisztiszolga fűtetlen kuckójában gyertyalánggal és vágyképekkel melegíti magát, míg az őt meglátogató hadnagynét teherbe nem ejti a fateknőbe helyezett, frissen vágott disznóságok tetején. A hadnagy ezért másnap főbelövi, a fogantatás mikéntjének bizonyítékát, a megszülető gyermek malacfarkincáját pedig lenyisszantja. Az utód, Balatony Kálmán a Honvéd szineiben sportevő a szocializmusban. Bár mártott ostyában világelső, a nemzetközi és hazai versenyeken örök második. Mégis elnyeri a Konzervipar bajnoknőjének, Aczél Gizellának szerelmét és kezét. Az íratlan szabály szerint azonban a bajnoknőt a bajnok nyeri, ezért Miszlényi Béla lesz az első férfi Gizi életében, éppen a Kálmánnal ült lakodalom alatt. A nászútjukat töltő ifjú pár nem mondhat ellent a szovjet elvtársak szórakoztatására rendezett vöröskaviár-evőversenynek egy balatoni hajón, s emiatt hamarabb születik meg a csenevész utód, Lajoska. A férfikorba ért Balatony Lajos különleges, profi preparátor. Miután anyja elhagyja monomániássá lett férjét, Lajos látja el Riga margarinnal és Bajnok szelettel, s gondozza a már mozgásképtelenné hízott apát, aki folyton sértegeti, dögnyuvasztónak nevezi fiát. Az öreg Kálmánt a húsféléktől távoltartott, nagyra növesztett macskái ölik meg Lajos távollétében, de a fiú ekkor már saját maga tökéletes preparálására készül. Az utolsó kuncsaft, a kitömetett embermagzatot kulcstartó-dísznek használó Dr. Regőczy az e célra épített galériában mutogatja fehérruhás, steril vendégeinek Balatony Lajos preparátumait, az apát és magát, a preparátort, mint az ösztönök uralta civilizáció rekvizítumait, archaikus torzókat. (Hungarotop)
(több)Videók (2)
Recenziók (7)
Egy olyan film, amelyről nehéz írni, amelyet látni kell, elhinni, magunkba szívni, és csak utána kápráztat el végtelen eredetisége és messzemenő vitákat érdemlő filozófiai üzenete. Pedig csak egy őrült vígjáték!
()
Taxidermia is proof that even movie decadence can be beautiful in a rather twisted way. Unfortunately, the makers remained somewhere half way up the path and the result is a hybrid that is neither sufficiently extreme, nor sufficiently movie-like. Apart from the marvelous visuals, the first tale offers nothing and is just hollow filling. The second is actually absolutely outstanding to start of with, but after the excellent “sporty" into follows a less good ending and the whole thing just seems to fizzle out. Although the last tale is the most well-balanced of all, it isn’t enough to save to rather puzzling impression of a missed opportunity. You can’t deny that the makers had fresh ideas, excellent techs and very fine camerawork. All the same, I would expect rather more from such an ambitious project like this that just a movie that is more interesting than actually being of any quality.
()
I may sound like a creep, but the modern world, not to mention cinema itself, needs films like Taxidermia. An amoral, twisted, nihilistic and utterly fascinating mockery and disfigurement of the three basic essences of human life that, despite its strict artistic detachment, is impossible to tear your eyes away from, and which offers so many moral clues and messages that a more accessible possible remake should be made by Ingmar Bergman from beyond the grave – I'm exaggerating, of course, but this film simply deserves your attention. It will probably disgust you and kick you into the private parts of your mind, but if you can at least appreciate the construction of the film as a narrative tool or the brilliant camera work, the attention management or spatiotemporal interweaving of motifs or entire story blocks, Taxidermia will at least engage and absorb you in a healthy way – and make you throw up :D 80%
()
The fact that a film is part of Projekt 100 does not automatically guarantee that it will be of value. Just because a film is presented as a "distorted mirror of the era and society" does not necessarily mean that it truly is. For me, this Hungarian goulash is just a random mess without any meaningful message, but whoever absolutely must find something more in it in welcome to it.
()
Fans of film escapades, intellectual experiments, and depressive decadence can rejoice, whereas I just shrug my shoulders and say: I mostly missed the point of Taxidermia. The film is divided into three parts, and only the middle part can stand on its own as a bizarre satire on the training of athletes who sacrifice everything for success. Although Pálfi made a real effort to provoke and extract the maximum from the aesthetics of disgust, I couldn't help but feel bored at certain stages, and as a whole, the film disappointed me in terms of content, as it's too self-indulgent and a manneristic affair. Overall impression: 40%.
()
Hirdetés