Tartalmak(1)

London, 1937. A közismertségnek örvendő és tehetős Mrs. Laura Henderson épp most temette el néhai férjét... és most unatkozik. 69 éves, majd kicsattan az egészségtől, tele van ötletekkel, és esze ágában sincs csendes magányban gyászolni. Lady Conway úgy véli, igazán találhatna magának egy hobbit. Talán gyűjtsön gyémántokat? Esetleg alapítson jótékonysági intézményt? Nem. Mrs. Henderson - barátai legnagyobb megrökönyödésére - vesz magának egy színházat, egész pontosan a Soho szívében található Windmillt. A színházigazgatáshoz mit sem ért, ezért alkalmas jelöltet keres a posztra. Így találkozik Vivian Van Damm-mel, aki kisujjában hordozza a színházvilág csínját-bínját, ugyanakkor meglehetősen nehezen tolerálja Mrs. Hendersont, aki hóbortos, provokatív és faragatlan. Van Damm el is tiltja a próbák látogatásától, de a ravasz matróna eszén nem lehet olyan könnyen túljárni: Mrs. Henderson előbb kínai nagyasszonynak, majd jegesmedvének öltözik, hogy a férfi után kémkedjen. Kettejük viszontagságos kapcsolata aztán alapjaiban rázza meg a környéket - és a brit színházvilágot. Van Damm kitalálja a "kabarevü"-t, azaz a nonstop szórakoztatást, s a Windmill teltházzal küzd... egy darabig, amíg a többi színház nem kezdi el utánozni. Ekkor jön Laura nagy ötlete: meztelen nőket a színpadra! A nő meggyőzőképességének hála Lord Chanberlain, a cenzor engedélyezi a merész újítást, de csak egy feltétellel: a lengén öltözött hölgyek nem mozdulhatnak a színpadon, így művészi értékéket közvetíthetnek. A Windmill-élőképek - azaz különböző díszletek elé állított meztelen nők - óriási sikert aratnak, főleg olyan katonák körében, akik épp a frontra tartanak. Ám ahogy megkezdődnek a londoni bombázások, a kormány be akarja záratni a színházat. Mrs. Henderson most sem hagyja magát, s hamarosan az is kiderül, hogy elsősorban miért is vette meg a Windmillt... (SPI)

(több)

Videók (2)

Előzetes 2

Recenziók (5)

Matty 

az összes felhasználói recenzió

angol English lords vs. female nudity. Who’ll come out on top? Even by Stephen Frears’s standards, this is a very unentertaining film. Judi Dench and Bob Hoskins, each different, both unlikable and drawn to each other only at the instigation of the screenwriter. The narrative, as desolate as a field after a battle, is enriched with a romantic mini-interlude at one point around two-thirds of the way through the film for reasons that are impossible to comprehend. Perhaps so that there is at least some emotion and tears can fall. This affected and not very funny ode to “the other woman” and a lot of other factors favoured by society is the most suddenly watchable at its theatrical and least cinematic moments. If Frears had staged the rest of the film with the same degree of inventiveness, I would have spent less time hesitating over whether to give Mrs. Henderson Presents three stars. 55% ()

gudaulin 

az összes felhasználói recenzió

angol Members of the wealthy elite often feel the need to show their human face and gain the sympathy of those below them. Both the screenwriter and director try their best, but I cannot shake the intense feeling that I am watching a stubborn and arrogant lady who is capable of driving her Indian servant to desperation and trampling on her surroundings with the same passion with which she seized the opportunity to save the theater scene. I did not find a way to connect with the character portrayed by Judi Dench, and it was only slightly better with Bob Hoskins. Furthermore, the combination of patriotism and a brothel selling erotica does not seem all that kosher to me, and where the creators feel they have captured the strongest patriotic moment, I feel unsettled. Considering the environment in which the story takes place and the names the director has at his disposal, I see untapped potential. Overall impression: 55%. ()

Hirdetés

NinadeL 

az összes felhasználói recenzió

angol In Mrs. Henderson Presents, we get successful period piece by Stephen Frears about the glory years of the Windmill Theater, the famous nude revue theater that had a fascinating era in the 1930s and remained open during the wartime bombing of London. I am not surprised that it eventually became a musical piece, because the style of London follies is simply attractive. ()

D.Moore 

az összes felhasználói recenzió

angol A superbly filmed and performed masterclass by Judi Dench and Bob Hoskins. The characters other than the energetic, stubborn lady and the resolute impresario hardly matter, everything revolves around them, they are the two islands of security in war-torn London. And that’s not bad, at all. ()

Galéria (59)