Gasparo Angiolini
Gasparo Angiolini, szül. Domenico Maria Angiolo Gasperini (Firenze, 1731. február 9. – Milánó, 1803. február 6.) olasz koreográfus, balettáncos és zeneszerző.
| Gasparo Angiolini | |
| Született | 1731. február 9.[1][2][3][4][5] Firenze[6][7] |
| Elhunyt | 1803. február 6. (71 évesen)[1][2][3][4][5] Milánó[8][7] |
| Gyermekei | Pietro Angiolini |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gasparo Angiolini témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésGasparo (vagy Gaspare) Angiolini Jean-Georges Noverre francia táncos és koreográfus mellett az egyik fő balettreformátornak számít. Firenzében született, és táncosként kezdte pályafutását Luccában. Néhány észak-olaszországi tapasztalat után 1750 körül Ausztriába ment, Stuttgartban pedig Franz Anton Christoph Hilverding osztrák táncostól és koreográfustól vehetett leckéket, akit később Bécsbe is követett. 1758-ban megbízást kapott az osztrák főváros Imperial Theatre balettjének rendezésére, szorosan együttműködve Christoph Willibald Gluck német zeneszerzővel, akivel 1761-ben megalkotta a történelem első pantomimbalettjét, a Don Juan ou le Festin de pierre-t.
1766 és 1772 között a szentpétervári Imperial Theatre igazgatójaként vette át Hilverding helyét. Visszatérve Itáliába, Velencében dolgozott, majd 1778-ban Milánóba költözött, ahol számos balettjét bemutatta a nemrég felavatott La Scala színházban. 1783-tól 1786-ig megint Szentpéterváron, végül ismét Milánóban tartózkodott 1803-ban bekövetkezett haláláig.
Irodalmi művei
szerkesztés- Dissertation sur les balets pantomimes des anciens, pour servir de program au balet pantomime tragique de Sémiramis, composé par Mr. Angiolini Maître des Ballets du Théâtre près de la Cour à Vienne, et représenté pour la première fois sur ce 136â Janvier ce. At l'occasion des fêtes pour le mariage de sa majesté, a Roi des Romains , Bécs, 1765
- Gasparo Angiolini levelei Monsieur Noverre-nek a pantomim táncokról, Milánó, 1773
Bibliográfia
szerkesztés- AA. VV, "Angiolini, Gasparo" in Encyclopædia Britannica, 2007
- Christopher Duggan, A sors ereje: Olaszország története 1796 óta, Houghton Mifflin Company, Boston, 2008, 4-5. o.
- Lorenzo Tozzi, A tizennyolcadik századi pantomimbalett. Gaspare Angiolini, LU Japadre, L'Aquila, 1972
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 7.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 20.)
- ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Gasparo Angiolini című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.