Fazekas László (labdarúgó)

Az Újpesti Dózsa ifjúsági csapatában kezdte pályafutását. A sajátnevelésű játékos 18 évesen került az első csapathoz, és másfél évtized alatt 408 bajnoki mérkőzésen, 210 góllal járult hozzá a sikerekhez. A csapattal 9 bajnoki címet nyert, megszakítás nélkül 7 alkalommal. Háromszor lett gólkirály utolsó újpesti idényeiben két évente (1976, 1978, 1980). A legutolsó alkalommal elnyerte az európai ezüstcipőt is.

Fazekas László Bálint László után, a második olyan magyar játékos volt (a II. világháború utáni időszakban), aki engedéllyel mehetett külföldre játszani. Az akkori párt- illetve labdarúgó-vezetés az érdemeire való tekintettel 1980-ban adta meg neki is a lehetőségét, ekkor már 33 éves volt. Négy éven át a belga Royal Antwerpen csatára volt. Itt, mint minden idők három legjobb antwerpeni játékosa közt tartják számon. Az aktív labdarúgást a St. Truiden csapatában fejezte be 1985-ben. A belga élvonalban összesen 105 mérkőzésen 34 gólt szerzett.

1968 és 1983 között 92 alkalommal szerepelt a válogatottban és 24 gólt szerzett. A válogatottságot tekintve Király Gábor, Dzsudzsák Balázs, Bozsik József, Gera Zoltán és Juhász Roland mögött a hatodik, míg a rúgott gólokat tekintve a 17. az örökranglistán. 1968-ban Mexikóvárosban olimpia aranyérmet szerzett a csapattal. Kétszer szerepelt világbajnokságon: 1978-ban Argentínában, 1982-ben Spanyolországban. Ez utóbbi volt válogatott pályafutásának vége. A Salvador elleni 10-1-es győzelemből 2 góllal vette ki a részét. A csoportból való továbbjutást eldöntő mérkőzésen Belgium ellen, 1-0-s magyar vezetésnél a belga kapus, Jean-Marie Pfaff legázolta a kiugró Fazekast. A kapus büntetlenül megúszta tettét és később egyenlítettek, így ők jutottak tovább. 1983. március 27-én a Luxemburg ellen Eb-selejtezőn (6-2) búcsúzott hivatalosan a válogatottól.

Csak külföldön, Belgiumban dolgozott edzőként a pályafutása során, bár neve többször felmerült az Újpest, és a válogatott élén, de komoly ajánlattal sohasem keresték meg őt. 1994 és 1995 a válogatott pályaedzője volt Mészöly Kálmán mellett, akivel először együtt játszott a válogatottban, majd, Mészöly első szövetségi korszaka idején még tagja volt a válogatottnak.

2020-ban amiotrófiás laterálszklerózist (ALS) diagnosztizáltak nála.^[1]

Szülei Fazekas László és Farkas Lenke voltak. Felesége Sallai Judit. Házasságukból három lány született: Liliána (1974), Éva (1975) és Caroline (1983).

• Pro Urbe Budapest (2019)

• Magyar bajnokság
  • bajnok: 1969, 1970-tavasz, 1970–1971, 1971–1972, 1972–1973, 1973–1974, 1974–1975, 1977–1978, 1978–1979
  • 2.: 1967, 1968, 1976–1977, 1979–1980
  • 3.: 1965, 1975–1976
• Magyar kupa (MNK)
• győztes: 1969, 1970, 1975
• Magyar gólkirály
  • 1975–1976: 19 gól
  • 1977–1978: 24 gól
  • 1979–1980: 36 gól
• Európai gólkirály (Aranycípő)
  • Ezüstcipő: 1979–1980
• Az év labdarúgója: 1970
• Az Újpesti Dózsa örökös bajnoka: 1985

• Olimpiai bajnok: 1968, Mexikóváros

• Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. 320. o. ISBN 963-495-008-6  
• Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4  

• Fazekas László hatvanéves^{[halott link]}