Alex Zanardi

Bolognában született 1966. október 23-án. Négyéves korában családja átköltözött Castel Maggiore városába.^[1] 1979-ben, tizenöt éves nővére, Cristina, aki sikeres úszó volt, egy autóbalesetben életét vesztette.^[2]

Tizenhárom évesen kezdett gokart-versenyeken indulni. 1988-ban már az olasz Formula–3-as sorozatban szerepelt. A következő két évben nagyrészt e sorozat futamain vett részt, és az 1990-es szezont Roberto Colciago mögött a második helyen zárta.^[3]

1991-ben a nemzetközi Formula–3000-es szériában versenyzett. Két futamgyőzelmet szerzett a szezonban, és további négyszer végzett a második helyen. A szezonzáró verseny előtt még esélye volt a bajnoki címre, végül azonban alulmaradt a brazil Christian Fittipaldival szemben, és második lett a pontversenyben.

Az 1991-es év végén három versenyen kapott lehetőséget a Formula–1-es világbajnokságon. Alex a Jordan-istállóval vett részt a szezon utolsó futamain. Debütálásakor, a spanyol nagydíjon kilencedik lett. Az ezt követő japán verseny első köreiben kiesett, miután meghibásodott autójában a sebességváltó. A szezonzáró ausztrál futamon újfent a kilencedik helyen ért célba.

1992-ben a Benetton csapatának tesztpilótája volt,^[4] valamint három versenyen helyettesítette a sérült Christian Fittipaldit a Minardinál. Három európai viadalon szerepelt, azonban csak egyszer, a német nagydíjon jutott túl a kvalifikáción. A futamon már az első körben kiesett.

1993-ban a Lotus versenyzője lett. Csapattársa a brit Johnny Herbert volt. Brazíliában hatodik lett, amivel megszerezte első világbajnoki pontját, a futamok nagy részén azonban rendre alulmaradt Herberttel szemben. A belga nagydíj edzésén komoly balesetet szenvedett,^[5] ami véget vetett a szezonjának. Helyét a portugál Pedro Lamy vette át a csapatnál. Alex csak a 94-es idény ötödik versenyén tért vissza; miután Lamy egy silverstone-i teszten eltörte mind a két lábát.^[6] Egyszer sem zárt pontszerzőként az évben. Legjobb eredménye egy kilencedik helyezés volt a spanyol futamról. A belga, valamint a portugál versenyekre nem őt, hanem a belga Philippe Adams-et nevezte a csapat; Adams és támogatói 500 000 dollárt fizettek a Lotus-istállónak a két versenyért.^[7]

1996-ban az amerikai CART-szériába szerződött, a Chip Ganassi Racing-hez. Noha már második versenyén övé lett a pole-pozíció, az év első felében csak kétszer végzett pontot érő helyen. Portlandben megszerezte első futamgyőzelmét a sorozatban, majd első lett Mid-Ohioban és Laguna Seca-ban is. Csapattársa Jimmy Vasser megnyerte a bajnokságot, Alex pedig legjobb újoncként harmadik lett az összetettben.

Az 1997-es szezonban öt futamon volt első. Ebben az évben győzni tudott egy utcai és egy ovális pályán rendezett versenyen is. Végül nagy előnyben szerezte meg a bajnoki címet Gil de Ferran és Jimmy Vasser előtt.^[8] Ezzel Alex lett a sorozat történelmének első olasz győztese. A következő évben még nagyobb előnnyel lett bajnok. Az év során hét versenyt nyert meg, és 116 ponttal gyűjtött többet mint csapattársa, a második helyezett Vasser.^[9]

Második CART-bajnoki címe után visszatért a Formula–1 világbajnokságra. A Williams alakulatához szerződött az 1999-es szezonra, a német Ralf Schumacherrel együtt. Ralf jól szerepelt az egész évben, többször állt dobogón és hatodik lett a pontversenyben. Alex is többször autózott pontot érő helyen, azonban egyszer sem sikerült számára a pontszerzés az év folyamán. Hazai futamán a második pozícióban állt, de fékproblémák miatt csak a hetedik lett. A sikertelen évet követően helyét Jenson Button vette át a 2000-es szezonra.

2000-ben a Williams csapat lecserélte Jenson Buttonra. Több csapat is érdeklődött iránta, de ő inkább Amerikába szeretett volna visszatérni. 2001-ben Mo Nunn Racing színeiben visszatért a CART-ba. Ez a szezonja nem volt túl sikeres, mindössze három TOP10-es helyezése volt. 2001. szeptember 15-én, a szezon 15. futamán, a lausitzringi versenyen súlyos balesetet szenvedett. A pitből jött ki, amikor kicsúszott, majd visszatért a pályára. A mögötte érkező Patrick Carpentiernek még sikerült kikerülnie, de a mögötte haladó Alex Tagliani eltalálta Zanardi autóját. Életveszélyes állapotban szállították kórházba, ahol a gyors beavatkozásnak köszönhetően meg tudták menteni az életét, de mindkét lábát amputálni kellett. Ezzel a balesettel véget ért Zanardi open-wheel versenyzői karrierje.

2002-ben ő indította a CART torontói futamát,^[10] majd 2003-ban speciálisan átalakított autókban kezdett újra versenyezni.

Teljes eredménylistája a nemzetközi Formula–3000-es bajnokságon (Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Teljes CART-eredménysorozata (Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Teljes eredménysorozata a túraautó-világbajnokságon (Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Kerekesszékes sportolóként több maratoni versenyt teljesített. 2012 márciusában bejelentették, hogy az olasz csapat tagja lesz a londoni paralimpián,^[11] ahol a H4-es kategóriában, a kézzel hajtott kerékpáros időfutamban és a mezőnyversenyben is paralimpiai bajnok lett. A váltóban ezüstérmet szerzett.^[12][13] A riói paralimpián harmadik bajnoki címét is megszerezte a H4-es kategóriában, a kézzel hajtott kerékpárosok 20 km-es mezőnyversenyben.^[14]

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alex Zanardi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Alex Zanardi hivatalos honlapja (angolul) (olaszul)
• Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
• Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)
• Profilja a driverdatabase.com honlapon (angolul)