Tatárok (mongol törzs)

A tatárok neve először a Türk Birodalom 8. századi felirataiban jelenik meg két nagy törzsszövetség névadójaként. Az egyik az Otuz tatar („harminc tatár”) a másik a Tokuz tatar („kilenc tatár”) törzsszövetség volt, amelyek neve a bennük foglalt törzsek számára és a tatár törzs vezető szerepére utal. A sztyepp törzsszövetségeinek gyakori névadási szokása volt ez, ismertebb példa még az onoguroké („tíz ogur”), de a „hétmagyar” kifejezés is erre megy vissza. A tatárok ekkor a türköktől északkeletre a Kerülen folyó vidékén éltek. ^[3]

A 8. és 12. század között egyes tatár csoportok nyugatra húzódtak, aminek nyoma maradt a forrásokban. A 10-11. században az Irtis folyó vidékén lakó török nyelvű kimekek egyik törzsét tatárnak hívták. ^[4]

Zömük azonban még Dzsingisz kán idején is a Kerülen vidékén élt. Dzsingisz kán (Temüdzsin) születésekor a mongolok csak a mongol nyelvű törzsek közül az egyik kisebb törzsszövetséget jelentette. ^[5] Ezen belül Dzsingisz a bordzsigin törzs kijan nemzetségéből származott. ^[6] Amikor Dzsingisz kán egymás után meghódoltatta a mongol törzseket, akkor a tatárok különösen sok gondot okoztak neki erejük és régi ellentéteik miatt. Korábban apját, Jiszügej-baaturt is a tatárok mérgezték meg. A Mongol Birodalom keleti részén sikerült Dzsingisz kánnak elterjesztenie a mongolt, mint általános népnevet, de nyugaton népét a csatlakozott török nyelvű népekkel együtt tatároknak hívták. ^[7]

• Tatárjárás Magyarországon

• Vásáry István. Az Arany Horda. Kossuth Könyvkiadó (1986). ISBN 963 09 2792 6